Vizsga

"Kérünk mindenkit arra, hogy amikor a gyerekek álmodoznak, akkor ne nevessük ki őket."

(Gál József mondta ezt a Székesfehérvárott tartott beszéde során, miután megkerülték a Földet Fa Nándorral a Szent Jupát fedélzetén.)

Az Adria-Yacht Kft szervezte kapitányi vizsgára jelentkeztem, az online tananyagok és a személyes konzultáció eredményeképp tegnap sikeres vizsgát tettem, így aztán már kihajózhatok a Vándorral a kikötőből, ha épp úgy gondolom, hogy alkalmas rá az idő.
(Gy.K.: ha lesz hozzá bátorságom.)

Egy nappal korábban utaztam Slavonski Brodba, a Száva bal partján elterülő városba (régi nevén Nagyrév), egy magával ragadó apartmant kibérelve.
Az út gyakorlatilag végig autópályán vitt, vasárnap lévén a forgalom elhanyagolható volt.
A szállás mindenben megfelelt, beszéljenek a képek:

Az online anyagok mellett volt egy egész napos fejtágító Budapesten, ahol nyomtatott anyagokat is kaptunk.
Még délután és hétfő reggel átnéztem ezeket, aztán irány a városi stadion, ott tartott a tolmácsunk egy bő másfél órás tájékoztatót.
Mivel ő tudta azt, hogy mi a folyása a vizsgáztatásnak a kapitányság részéről, arra fókuszált, hogy felkészítse az izguló úri közönséget arra, ami várható.

Ezután indult a csipet-csapat az első stációra, jelesül a gyakorlati vizsgára, ami hajóvezetésből, manőverezésből, kötélcsomók elkészítéséből állt.
A Száva tiszta volt és nyugodt, a délelőtti eső elszambázott keleti irányba, minden készen állt.
Két csapatra osztották a népeket, mivel egyszerre csak 8 ember lehetett a hajón, itt épp az első csapat végzett és kikötéshez készülődik:

Ezután jöttünk mi, itt látható a vágy titokzatos tárgya:

Annyit sem tudtunk mondani, hogy Donaudampfschifffahrtselektrizitätenhauptbetriebswerkbauunterbeamtengesellschaft, és már száguldottunk és felfelé, folyásiránnyal szemben:

Fölváltva tekergettük a kormánykereket, kissé harcolni kellett az áramlattal, de nem volt vészes a dolog.
Aki nem a kabinban volt, az bőszen kötözte a hajós csomókat.
Vagy nem annyira bőszen, de a kapitányság dolgozója (mint később kiderült, ő is kapitány volt és a vizsgáztatók köztt is ott ült) segítségével, aki türelmesen magyarázta, mutatta, akár többször is.

Aztán elügettünk a kapitányságra, ahol lajstromba vettek minket és megkezdődött a vizsgáztató terem ajtaja előtti toporgás: 17-en voltunk és egyenként történt a behívás, hiszen egy tolmácsunk volt.
Aki kijött, elmondta a szívatós kérdéseket, mi pedig bőszen vizslattuk a falakon lógó térképeket, hajózási jeleket, hátha épp az lesz a kérdés.
Nem az volt.

Hárman ültek az asztalok mögött, mintegy körbevéve a delikvenst.
Szemben egy idősebb úriember a navigációval kapcsolatban tett fel kérdéseket, mint hogy mi az a meridián, tengeri mérföld hossz, kábel, különböző térképjelek, kardinális bóják, távolság levétele térképről, két irány levétele térképről a szélrózsa segítségével.

A másik vizsgáztató a motorokkal kapcsolatban tett fel kérdéseket, hűtési rendszerek, motortípusok, tankolás, olajozási rendszerek, stb. érdekelték, tömören, a lényegre térve kellett válaszolni.
A tolmács sokszor nem is fordított, értették azt a néhány kulcsszót, amit elvártak.

A harmadik kapitány a hajózási szabályokkal kapcsolatos kérdésekkel bombázott, úgymint előzés, biztonsági távolságok parttól, búvártól, milyen okmányok kellenek a hajózáshoz, melyik csatornát kell figyelni menet közben, hogyan kérünk segítséget rádión ill. mobil telefonon, hogyan hajózunk be kikötőbe, stb.

Könnyen ment minden, nem volt hiba, a kapott teszt-lapon bekarikázták azt, amit kérdeztek és + jelet raktak a helyes válaszokhoz.
Az egész nem tartott tovább, mint 7-8 perc, türelmesek voltak, látszott, hogy a tudásunk érdekli őket és nem akartak senkit belezavarni a válaszokba.
Azért akadtak olyan fogós kérdések néhány embernél, amiket nem tárgyaltunk(pl. hogyan vesszük fel a kapcsolatot másik hajóval, ha elromlott a rádiónk)* de mindenki átment a vizsgán.
Amikor végeztünk, leadtuk a vizsgalapokat és talán 10 percet sem kellett várni, már hozták is az igazolványokat.
Mert ugye lett egy belvízi jogosítványunk, amely Európa összes folyójára, tavára érvényes, valamint egy tengeri, B kategóriás igazolványunk, amellyel max. 12 tengeri mérföldig távolodhatunk el a parttól.
Pluszban megkaptuk a rádiós vizsgát is.

Mire végeztünk, szépen besötétedett, a Száva parton az autó felé sétálva szépséges volt a naplemente:

A kapitányság közelében, az ajánlott kis étteremben (Uno) aztán újra összefutottam a csapat egy részével, én a peka nevű horvát ételt rendeltem (szintén ajánlás alapján) és nem bántam meg: zárt edényben bárányhusi és vegyeszöldségek, legalább 4-5 órán át összesütve/párolva... mennyei volt!

Aztán visszaautóztam az apartmanba, és csak akkor realizálódott bennem:
Skipper lettem.

Vagyis, jogom van a hajó vezetéséhez, mégha a tudásom, hogyis mondjam: a bányászbéka segge alatt leledzik, valahol.
Na de ami késik, az a MÁV.
Gyakorlással, tapasztalt tengeri/balatoni medvével kell majd elsajátítanom, de mostantól már csak rajtam áll, hogy mikor hagyom el a kikötőt...


Addig is, zene!





*Helyes válasz, amit vártak: mobilon felhívjuk a 112/195-öt és azok átadják az üzenetet a másik hajónak...