"Learning by doing"

Ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna angolul.

Tapasztaljuk meg aktív részvételünkkel a dolgokat, ez a tanulás legjobb módja.
Az igaz, hogy a hibák elkövetésének is ez a legjobb módja, de hát ilyen az élet: néha győzünk, néha tanulunk.

Csináljuk hát!

(Avagy: minden hajósnak van egy listája a tennivalókról, amely valahol a végtelenben ér véget)

Az enyém most itt tart:
Motorolaj, olajszűrő ellenőrzése
Motor légszűrők tisztítása
Impeller lapátok ellenőrzése
Motor gázolajszűrő ellenőrzése
Generátor (fesszabályzó) ellenőrzése
Zsírozni a fock rollert, ha szükséges
Zsírozni az árbóc állókötélzetének mozgó részeit
Csörlők szétszedése, zsírozása
Kötélvezetők görgők felrakása
Kötélfogók (clam) felrakása
Parti áram konnektor beépítése
Parti áram áramkör beépítése (kismegszakítók, FI relé, 5 darab 230V-os konnektor, bár a hajó áramköre a prtról védve van, de kitudja...)
Akkumulátor töltő automatikus átkapcsoló beépítése
Ablakok szigetelésének ellenőrzése
Álló kötélzet tartóinak ellenőrzése
Zsanér a kikötőkötél tároló fedelére
Belső tér csiszolása
Belső szigetelés felrakása
Belső burkolat felrakása
Tárolórekeszek csiszolása, festése (flow coat)
Külső fedélzet hibáinak javítása (epoxy tömítő plusz gel coat)
Napelemes rendszer kiépítése
Konyha kialakítása
WC kialakítása a hordozható helyett
Folyt. köv.

No de a tapasztalás drága kincs, Cseh Tomi is megénekelte az F. M. Dosztojevszkij és az ördög című zenéjében.
Itt van mindjárt az első: tegnap egész éjjel zuhogott, így ma kíváncsian vettem szemügyre a korábban javított tetőt.
Csontszáraz volt minden, tehát jól dolgoztam.
Épp veregettem a vállam, amikor észrevettem, hogy a bal oldali heverőn található dobozok közül az egyik szarrá van ázva - hogy finoman fejezzem ki magam.

És mi van felette?
Hát a szellőző kürtőjének bevezetése.

Ajajj!
Ha az eget látjuk, az nem jó jel...
Nézzük meg kívülről is.
Ott a bűnös!

Nézzük közelebbről...

Hm... talán itt is a tömítés elöregedése a hibás?
No de miért látszott felnézve az ég kékje?
Valami nem van jól... ezeket a szellőzőket nem hülye emberek tervezték olyanra amilyenre, tudták azt, hogy néha a fedélzeten is végigsöpör egy-egy hullám, az esőkről nem is beszélve.
Egy dologra azonban ők sem gondolhattak: ez pedig az emberi leleményesség.

Valaki (szerintem még a gyárban, ahogy az állapotából látható) úgy szerelte be a légterelőt, hogy egyenesen a kabinba vezesse a levegőt.
Úgy a praktikus!
Ahogy a sematikus ábrán látszik:

Így aztán eső, levegő, minden bejuthatott.
Mondjuk annyi esze azért volt, hogy a vízelvezető nyílásokat betömítette, így átcsapó hullám, vagy a kabintetőn folyó víz nem jutott be (amíg jó volt ugye a tömítés), csak az esővíz, ha épp úgy verte a szél...

A helyes felszerelés esetén ilyen lenne az elrendezés:

Mint látható, a víz szépen kifolyna az elvezetőkön, a levegő pedig bejutna a kabinba.
Itt jól látszik az egyik, a szilikon fogságából részben kiszabadított vízkivezető:

No, hát így...
Holnap leszedem - négy csavar tartja - és felszerelem jól.


De addig: zene!

Ablak saga 2.

Na, azért nem olyan hosszú és epikus, mint a cím sugallja.
Az előző napi ablaküveg (plexi) befogatása/tömítése jól néz ki, vagyis úgy tűnik, hogy ott tuti nem hatolhat be víz.
Ma a keretet ellenőriztem és bizony ott is megroggyant a szigetelés.

Itt látszik is egy kis részleten, hogy körben mennyire nem tartott már a régi tömítő anyag.

Kikapartam, letisztítottam, maszkolószalaggal körbevettem, hogy nézzen is ki valahogy a pasztázás után, majd acetonnal is letakarítottam, mielőtt a sikaflex 291i-vel tömítettem volna.

(Az igazság az, hogy jobban utánajárva a Sikaflex 591 jobb UV állóságú, de első blikkre 291i rendeltem.
Végülis nem olyan nagy baj, mert idővel le szeretném venni az egész keretet, hogy alatta is letömíthessem a közte és a hajótest közötti részt, ne csak a peremnél, oda pedig nem hatol be az UV.)
Nyomtam tömítő pasztát a csavarok helyére is, ez most az őszi esők ellen megteszi!

Még az összes oldalablakot át szeretném nézni, lemérni és új üvegeket (plexi) rendelni, de egyelőre ez volt az, amelyiknél esetleg szivároghatott be víz.

Addig is:
"...úton lenni boldogság, megérkezni: halál..."
Mondta Jack Kerouac.

Így van!
Mondom én.

Work van babám!

I told you
That we could fly
'Cause we all have wings
But some of us don't know why

Kicügöltem a szajrét a kocsiból (kiskocsival) a hajóhoz.
Kézben bonyás lett volna odacipelni mindent, mert majdnem a móló legvégén parkolok és saccperkábé nagyon sokat kellett volna fordulnom.
Jópofa a kis kordé, négy nyúl (ahogy a nóta mondja) elbírná húzni. Szabad préda, de illik visszavinni a móló végére, ha végeztünk vele.
A fotó vacak lett, mivel portrén hagytam a Galaxyt, de a lényeg látszik (a lidl-ös szatyor is tömve van ám apróságokkal).

Bepakoltam, aztán szusszanásnyi időt sem hagyva magamnak úgy ugrottam neki a munkának, mint kecske a tükörnek.
Fejjel.

A legfontosabb ugye a beázás(ok) megszüntetése.
Az előző tulaj szerint a korlátok tartói és a tetőablak a ludas.
Végignézve a hajóba bejutó csavarokat, sehol nem tapasztaltam vízbeszivárgásra utaló nyomot.
(Az a kóc, vagy mi a csoda, vajon még a hajó építése idején egyfajta elfogadott tömítés lehetett?)

A fedélzeten azért látszott, hogy a festék alá bejuthatott a víz, és a rozsdamentes acél bizony rozsdásodott két korlát tartónál.
Egyelőre hagytam ezt a részt, majd visszacsiszolom fémig és kap új fedőréteget.

A fekvő ablak sokkal ígéretesebbnek tűnt, mármint a víz esetleges behatolásának tekintetében.
Körbevágtam a gumitömítést, majd kiemeltem az "üveget", ami esetünkben sötétített plexi.
Itt szépen látszik, ahogy a valaha rugalmas és tapadó gumi könnyen elválik a peremnél.

Itt pedig a porból ítélve akár a víz is bejuthatott.

Porszárazra takarítottam a belső keretet, a végén acetonnal is letisztítottam.

Jöhetett a Sikaflex.

Ahogy láttam a nyomokból, szilikonnal próbálkozhattak korábban, de az ugye nem annyira hatásos egy hajón.
Most majd meglátjuk, hamarosan esős napokat jósol a meteurológia.

A nagy igyekezetben nem készült előtte fotó, a nap pedig erősen szaladt a vörösberényi dombok felé, mire összepakoltam mindent, el is bújt mögöttük.

És most akkor hallgassuk meg hogyan is szól a kezdő idézet, mert az ugye ebből a dalból való:

Az első tipegő lépések

Az első lépések a hajó felújításában – avagy hol talál be a víz, ha nagyon akar...

A hajófelújítás nem a fedélzet csillogóvá tételével kezdődik, hanem ott, ahol a víz alattomosan beoson.
Első számú feladat: megszüntetni minden beázást.
A legtöbb probléma a korlát tartóinál és a tetőablak környékén jelentkezett – ezek a pontok idővel elengednek, és a víz megtalálja a legkisebb rést is. Emellett érdemes alaposan átnézni az ablaktömítéseket is, mert ha repedezettek vagy kiszáradtak, a víz máris bent van.

Mivel a beázások miatt a belső burkolat (a kárpit) el lett távolítva, most jön a „szépítő műtét” része:
- a felületeket le kell csiszolni,
- új hőszigetelő réteget felrakni,
- és el lehet kezdeni agyalni, milyen belső burkolat illik majd a hajó hangulatához – fa, műbőr, szövet, modern vagy klasszikus?

Emellett ne feledkezzünk meg a tárolórekeszek mögötti részekről sem – ezek azok a zónák, amiket ritkán látni, de annál fontosabb, hogy védve legyenek, megfelelő festék által.
És ha már festés, a fedélzet javítása is felkerül a listára – ott is érdemes minden repedést, kopást helyrehozni, mielőtt új réteg kerül rá.
Érdekesség, itthon is használják a gel coat szavakat, viszont az angol "flow coat"-ot az ördög tudja miért, de "top coat"-nak hívják. Mivel számomra az angol a hivatalos nyelv, ez okozott némi fejvakarást, miközben a festékáruházak kínálatát bújtam. Szerencsére egy cég nagyon segítőkész ügyvezetője (reklám következik: Novia kft) felvilágosított ezügyben, így már minden tiszta.

Minden nagy felújítás így kezdődik: nem a látványos részletekkel, hanem a víz elleni harccal.
Összefoglalva egy ősi dakota közmondással: ha a hajó száraz marad belül, onnantól minden más csak esztétika.

Egyelőre a felmérés, valamint az anyagok, eszközök beszerzése folyik.

Az eddig beszerzett anyagok:
POLYCOR TOPCOAT QUICKMIX 5kg, hozzá Katalizátor 0.2 liter
1 l aceton
Üvegszál tömítő/javító 750 ml GFN
Gelcoat fehér edzővel 0,5 kg GFN
Üvegszál javító készlet 375 ml GFN
Sikaflex 291i tömítő fehér 300 ml LIN 2db

Gépek:
DEWALT DWE6423-QS excenter csiszoló
DREMEL 8220 multitool
BOSCH multifunkcionális gép Lyukfúró készlet, fa és fémvágó, valamint csiszoló fejek a Dremelhez és a Boschhoz

A hajóhoz cuccok:
VÍZPUMPA ROTOR VOLVO PENTA AQD2B/MD1B/MD2B/MD3B (csak a biztonság kedvéért)
Kötél DB PE fekete 14 mm CPL 25m
(4 db kikötő kötél készítéshez)
Parti áramforrás kábel Áramforrás kábel csatlakozó a hajótestre Fi relé, kismegszakító VEVOR osztott töltésű relékészlet, automatikus kettős akkumulátor-leválasztó a két akksi töltéséhez.

Ezek mellett egyik kedvenc kikötőmesterünk készített nekem egy lelépő lépcsőt a móló és a hajó közé, így nem kell akrobatikázva megoldani a hajóra szállást.

Ó, és megtaláltam a fő áramkapcsolót! (naaaaagy vigyor)

Lazulás...

Példabeszédek könyvéből (30:18-19)

Három dolog van, a mely csodálatos nékem,
Sőt négy, a mit nem ismerek:
A sasnak útja az égben;
A kígyónak útja a kősziklán;
A hajónak útja a tenger közepette;
És a férfiúnak útja a leánnyal.

Hihetetlen, hogy mire képes egy ember, ha nagyon el akar érni valami jó és hasznos célt!
A csodás gaffos kutter vitorlázatú jacht újjáéledésének története így kezdődött:
„Amikor először találkoztam a TALLY HO-val, már évtizedek óta egy eldugott helyen állt Oregonban. Ha nem mentem meg, lebontásra ítélték volna. Ez a rozoga hajótest egykor (115 évvel ezelőtt) remek jacht volt. A híres művész, Albert Strange tervezte, az Egyesült Királyság egyik legtekintélyesebb hajógyárában építették 1910-ben. 1927-ben egy lord tulajdonában volt, amikor megnyerte a rangos Fastnet Race-t. Amikor először meglátogattam a hajót Oregonban, a hajótest már szinte szétesett, de a TALLY HO gyönyörű vonalai még mindig jól láthatóak voltak. A projekt nagysága megrémített, mégis úgy döntöttem, megpróbálom megmenteni ezt a csodás történelmi hajót. Teherautóval 550 mérföldre lévő Olympic-félszigetre szállítottam, és nekiálltam a munkának!”

Körülbelül 230 videón keresztül követhetjük a hajó újjá éledését, az alábbiban egy tömör összefoglaló a 7 éves munkáról:

Vízen a Vándor

Borús, szeles napra ébredtünk.
A kikötő egyelőre csendes, csak a hajóárbócok felszerelései csilingelnek, mint megannyi apró csengettyű.
Ezen a soron, a vége felé lesz a parkolóm

A hajót már előkészítették a szállításra, meg kell tennie azt a 100-150 méteres utat a daruig.

Úton, a targonca vontatja a hajót:

Megérkeztünk a daruhoz:

Alákerülnek az emelő hevederek:

Lassan araszol a daru a víz felé:



Az igazság pillanata:



Ahogy vízre került a hajó, a kikötőmester hozzám fordult:
- Kapitány úr, lépjen a hajóra!

Aztán lázas munka kezdődött, mert más hajók a kiemelésre vártak, azok majd a parton vészelik át a telet.
Először is ellenőrizni kellett azt, hogy nincs vízszivárgás, szerencsére egyetlen ponton, a sebességmérő, valamint a mélységmérő szenzoroknál volt csak erre lehetőség, de mindent rendben találtunk.
Aztán be kellett indítani a motort.
Reggel még beletöltöttem 10 liter friss gázolajat a tankba, biztos-ami biztos alapon, hiszen mint említettem, legalább egy évet állt a hajó.
Mivel közvetlenül a Balatonból szívja a belső hűtőkör hűtéséhez szükséges vizet (amit aztán visszaköpköd a kipufogón keresztül), nem lehetett beindítani a szárazföldön.
Alig fordult néhányat a főtengely, már röfögött és pöfögött a jó öreg Volvo Penta MD-11 D dízel.
Mivel első utam volt a Vándorral, inkább rábíztam a munkát a két kikötőmesterre, így aztán míg a hajó vígan szelte a kikötő vizét, egyikük a kormányt kezelte, másikuk pedig előkészítette a köteleket a kikötéshez.
Négy ponton kellett hogy rögzítsük a hajót, miután az farral beállt a számára megszabott helyre.

Aztán magamra hagytak, még elrendeztem a köteleket, felraktam 3-3 puffert a hajó két oldalára, majd bezártam a lejárót és felraktam a védőponyvát a kormánykerékre.
Jó éjt, hajó!

Zene!

Első nap a hajóval

Elintéztem a hajólevél átiratást, a hajó biztosítását és a kikötőhelyet is kifizettem egy évre.
Kinyitottam minden fiókot, rekeszt, még a padlót is felszedtem, hogy szellőzzön a belső tér, legalább egy éve nem járt rajta senki.
Csak a darazsak, a horgonykamrában.

Még a zöld is kihajtott:

De a csörlők csillogtak:

Az árbóc feszesen állt:

És a szalon falán autentikus műszerek mutatták a hőmérsékletet, páratartalmat és a várható időjárást:

Aztán, mivel holnap vízre kerül a Vándor, úgy döntöttem, hogy levakarom az algagátlót a hajócsavarról.
No és az anódról.
A hajótest (ha acél), illetve a hajó fém részei a vízben galvanikus cellát képezhetnek más fémekkel, ami korrózióhoz vezetne. Az anód — például cink, alumínium vagy magnézium — könnyebben korrodál, mint az acél, így ő „áldozza fel magát”, és a hajótest megmarad.
Tehát az anód feladata az, hogy a hajótest elektrokémiai úton megvédje a korrodálástól, vagyis az anód korrodál a hajótest helyett (katódvédelem).
Az anód itt a propeller tengely végén, a tartócsavarra rögzített kúpos formájú dolog és NEM SZABAD befesteni.

Ilyen volt:

Ilyen lett (még polírozás előtt, csak lecsiszolva):

Egyébkény így néz ki egy anód, amikor felrakjuk (ez egy hajócsavar-tengelyre applikálható darab):

És amikor levesszük:

Szóval, lecsiszoltam.
Egyrészt nem rakódik rá annyi alga itt a Balatonban egy szezon alatt, hogy indokolná a gátló felkenését, ha pedig mégis, akkor van arra megfelelő festék, amely direkt hajócsavarokra való, inkább azt applikálom majd, ha eljön az ideje.
Pl. ez:

Ami nagyon fontos egy hajó esetén, az az úgynevezett ozmózis mentesség.
Az ozmózis az üvegszálas hajók egyik leggyakoribb nyűgje.
Egyszerűen fogalmazva: a víz lassan beszivárog a hajótest apró pórusain, és reakcióba lép a gyantában maradt anyagokkal.
Ennek hatására egy vízvonzó, savas lötty keletkezik, ami még több vizet szív magába.
A nyomás nő, és a festék alatt kis hólyagok – úgynevezett bliszterek – jelennek meg.
Valami ilyesmi lesz a hajótest kinézete, a gyakorlatban:

Kezdetben csak csúnyán néz ki, de ha nem foglalkozol vele, a víz mélyebbre hatol, a laminátum rétegei elválhatnak, és a hajó szerkezete is gyengülhet.
A megelőzés kulcsa: jó minőségű epoxi bevonat és némi rendszeres figyelem.
Szerencsére Vándornak gondos gazdái voltak, szép, egyenletes a hajótest víz alatti része is, készen állunk a vízre tételre.


Lazuljunk!

Szia hajó!

Mondtam neki, miközben megpaskoltam az oldalát.

Ott álltunk mellette a tulajdonossal és családja egy részével, és igen, tudtam, éreztem, hogy ő kell nekem.
A Vándor...

Megtapogattam a hajócsavart, felmásztunk a fedélzetre és bang!
Az eddig cél nélkül évtizedeken át magammal cipelt kompasznak ott volt a helye, pontosan ott ahova való, a kormánykerék előtti fekete tartóban.

Megérkeztem.

Lehet, hogy nem jutottam el oda, ahova kellett volna, de úgy gondolom, hogy ott vagyok, ahol lennem kell.

Most pedig egy hét alatt kell intéznem hajólevél átiratását, kikötő bérletet, még átnézni a víz alatti részeket, mivel pénteken vízre tesszük a hajót.

Aztán kezdődik a berendezése, ahol kell ott az átalakítása, ahol kell ott pedig a felújítása, de mindenekelőtt a megismerése.
Ahogy Hofi anyósa mondta anno: tudod Géza, lakva ismeri meg az ember a másikat!

Amit most tudok:

B31 gyártás kezdete: 1971 Hajótesten mért hossz: 9.45 m
Vízvonalhossz: 7.53 m

Hajótest szélessége: 2.96 m
Oldalmagassága: 2.56 m
Tömege: 3650 kg
Tõkesúlyának tömege: 1500 kg
Merülése: 1.60 m
Névleges vitorlafelülete: 32.6 nm

Tényleges vitorlafelülete:
nagyvitorla: 16.0 nm
orrvitorla: 14.0 nm
génua: 30.0/20/15 nm
spinakker: 70 nm
viharfock: 8 nm
Befogadóképesség: 10 fõ

31 láb hosszú, túrázásra, sőt föld körüli tengeri utazásra is alkalmas, kerek bordaformájú vitorlás. A műanyag részek üvegszál erősítésű poliészterből, a berendezések mahagóni fából, a kárpitozás bútorszövetbõl, műbőrből és padlószőnyegből készül.
A rudazat könnyűfém ötvözet, az állókötélzet és a veretek rozsdamentesek.
A tágas belső terekben 6 kényelmes ágy, egy konyha, beépített WC, asztal és polcrendszer található.
A különbözõ rakterek nagy rakodási lehetőséget biztosítanak.
A hajóba segédüzemként 15-25 LE-s beépített motor szerelhető.
Nagy stabilitású, jól manőverezhető és könnyen kezelhetõ vitorlás.
(forrás: Balatonfüredi Hajógyár Kft.)


Zene!

Keressünk hajót

Mi lenne a legmegfelelőbb hajó számomra, akinek semmi tapasztalata ezen a téren, eddig csak főként a nagy sivatagokban élt, vagy néha dzsungelben, ugyanakkor a rendelkezésre álló keret véges?
A válasz egyszerűbb mint gondolnánk: az, amelyiket meg tudom venni MOST, mivel az álmok nem várhatnak.
Ha azon variálunk, hogy nem megfelelő a méret, vagy nem tudjuk megfizetni a kinézett hajót, az álmok elszállnak, tehát az lesz a jó hajó, amelyre azonnal fel tudunk szállni és elhajózni...

Számtalan hirdetést átnéztem, mindenféle vitorlásokat, kisebbeket, nagyobbakat árultak itthon és Európában és eközben egyre tisztult a kép: olyan hajót szeretnék, amelyet egyedül is képes vagyok kezelni, ugyanakkor élni is lehet rajta.
No, ezt hívom én racionális keresésnek.
A baj csak az, hogy ennek nem vagyok igazán a híve.
Olyan vagyok, mint Yossarian a 22-es csapdájában: meglátni és megszeretni egy pillanat műve kell hogy legyen...

Ugyan még nincs hajóm, de hamarosan lesz, most már tuti hogy lesz, napok kérdése és az eladóval egyeztetett időpontban átnézzük a kiszemeltet.
Addig is egy-egy fotó a hirdetésből:

Node vissza a keresgéléshez.
A pillanatnyi helyzet alapján azt gondolhatnánk, hogy a rendelkezésre álló keret határozta meg azt, hogy öregebb hajókat nézegettem.
Ez nem teljesen igaz, ugyanis tudni kell azt, hogy az ipar a '70-es években kezdett üvegszálas technológiát alkalmazni a vitorláshajók gyártásánál. De még a hajógyárak sem ismerték annyira ezt az anyagot, hogy költség és anyaghatékonyan tervezzenek, ezért jóval vastagabbra készültek a héjak, "túlépítették" a hajókat.
Ezért aztán a '70-es és '80-as években készült vitorlások jóval erősebbek, mint a modern hajók.
Ismerve tapasztalatlanságomat, ez előnyös lehet, főleg a "tanuló" periódusban.

A hajó kiválasztásánál alapvetően a méret számított:
Kis hajónak gondolom a 25-30 lábas vitorlásokat, közepesnek a 30-40 lábasakat és nagy hajónak a 40 láb felettieket.
Kezdőknek a kisméretű javasolt, mindent könnyű kezelni rajtuk, sokszor még csörlő sem kell ahhoz, hogy felhúzzuk a fővitorlát. Minden feladatot gyorsan el lehet végezni, emellett minden ugyanúgy megtalálható rajtuk, mint ami a nagy hajókon, így ideálisak a kezdeteknél.

Számomra mégis a közepes méretű hajók jelentették az igazi csemegét.
Elég nagyok ahhoz, hogy kényelmesek legyenek akár a tengereken is, vagy amikor hosszabb időt töltünk rajtuk kikötés nélkül. Méretüknél fogva akár vendégeket is fogadhatunk és a család, vagy barátok eltölthetnek velünk egy hétvégét, vagy akár egy hosszabb útra is csatlakozhatnak.
A hajó felszerelései még mindig könnyedén kezelhetők egy személy által és az elhasználódásból adódó kiadások is elfogadhatók.

A nagy hajók nem igazán hoznak lázba a hatalmas méretekkel, szerintem akkor sem vennék olyat, ha nyernék a lottón, vagy feleségül venne valamelyik dubai herceg, így ez a kategória eleve kiesett.

Megvolt a méret, jöhettek a szempontok, nálam három nyomott igazán a latba.
Az első szempont a külső hajótest.
Karbantartott, ozmózis mentes ((az üvegszálas test „rákosodása”, amitől minden öreg hajót féltünk) legyen.
A második szempont az egyszerű kezelhetőség.
Számomra két vitorla elég, nem vágyom sem verseny győzelmekre, sem az óceánok ördöge/legyőzője/istencsászára kitüntető címre. Kezelni tudjak mindent a cockpitból, legyenek ott az összes kötél, legfeljebb a horgonyért vagyok hajlandó előremenni.

A harmadik szempont a tágas és jól megtervezett lakórész a fedélzet alatt. Legyen elég nagy, hogy vendéget fogadhassak néha, egy ágy a "nappaliban" a vendégnek, az orrészben a szokásos dupla ágyon kívül. Legyen térképasztal a munkához, emellett egy másik, amihez le lehet ülni.
Természetes a wc, ha tusoló is tartozik hozzá, mégjobb.
Nagyon fontos számomra a konyha, tudjak főzőcskézni, ne csak konzerveken és előre elkészített ízetlen vackokon tengődjek.

Nagyjából ezek voltak a szempontok, persze az álmodozáson túl az összegyűjtött információk határozták meg azt az irányt, ami felé haladtam. Rengeteg órát töltöttem olvasással, összehasonlításokkal, videók megnézésével, és végül az álomból terv lett...

Ami aztán ment a levesbe, mert mint mondottam volt: a szerelem az, ami alapján döntök.
Ismerve magam tudom, hogy hiába szép, költséghatékony és minden szempontból megfelelő a kiválasztott, és boldognak kellene éreznem magam, ha közben folyton arról álmodozom, arról a másikról, amelyik első pillantásra elrabolta a szívem.

Egy biztos, tudom azt, hogy amikor majd először lépek a saját hajóm fedélzetére, érezni fogom majd, hogy ez nem valamiféle homályos álmodozásnak, hanem a megfelelően átgondolt választásnak az eredménye.
Az a hajó nem egy álomhajó, hanem az álmaim valóra váltó hajó lesz.
Bizony!

Első (és utolsó) magyarázkodás

Avagy:
Miért van az elefántnak ormánya?
Mert az a nagydarab állat nem kezdődhet csak úgy hirtelen.

Volt nekünk a cégnél egy jókora csónakházunk Siófokon és valamikor 33 éve indult egy kéthetes és ingyenes képzés ott, amelynek végén a szerencsés vizsgázó megkapta a "kishajó-vezetői engedélyt".
Arról lemaradtam, mert épp Tunéziában indult egy munka, amely 5 évig tartott. Közben hiába vetődött fel a dolog néha-néha, továbbra is a sivatagokat jártam, hol Észak-Afrikában, hol a Közel-Keleten, hol nem annyira közel, inkább még távolabb, keletre.
Aztán egyszer csak észrevétlenül, hirtelen beköszöntött az a kor, amikor az ember vagy megnyugszik abban az állapotában amit addig sikerült elérnie és belesüpped egy fotelba, olvasgat naphosszat, közben legfeljebb whiskeyt pöfékel.
Vagy épp ellenkezőleg: "megbolondul" és valami új, valami addig még sosem próbált ismeretlen dolog felé indul.

Egyszer, valamikor régen egy iraki, elhagyatott raktárban belefutottam ebbe a valamibe, azóta cipeltem magammal.
Néha szétszedtem, tisztogattam, olyankor el is merengtem a világ dolgain, jelesül azon, hogy miként mutatna ez egy hajón, mondjuk egy vitorláson.
Ugyan az okát nem tudtam, de mindig vittem magammal, bármerre sodort az élet.

Még nem említettem, de ez egy hajókon használatos "iránytű", egy kompasz.
Ott a helye a kormányállás közelében és azt a célt szolgálja, hogy a kormányosnak - vagy a kapitánynak - megmutassa az égtájakat, így a hajós meg tudja határozni a hajó haladási irányát.
Ez segít a navigációban, különösen nyílt tengeren. Bár a modern kor embere már GPS koordinátákra támaszkodik, ez az analóg szerkezet mégis mást ad: a valódi északot, és azt az érzést, hogy az irány nem egy képernyőn villogó pont, hanem a kezemben lévő fizikai valóság.

Kissé viharvert, látszik, hogy sokáig szolgált egy hajón, de szerencsére minden alkatrésze rendelhető, így hamarosan megújul.
Azám!
Hazám.

Egyszóval: megbolondultam.
Több szóval: szeretnék úgy élni, ahogyan élek.

Még ennél is több szóval: ha vársz az álmaiddal, csak öregebb leszel és kevesebb idő marad megvalósítani azokat.

Na jó, elég az okoskodásból, keressünk hajót!

Vándor

Nem törődött már a többiekkel,
nem felelt, fáradtan állt csak ott
s újra elment; mindent elhagyott.
Éji út s ha úton kél a reggel:

néki nászi éjnél többet ér.
Átélt már olyant, mikor a mély
égből szinte szúrt ezernyi csillag
s rejlő láthatárok mind kinyíltak
s mint egy harc, úgy hullámzott az éj;

és olyant, mikor a hold kibukkan
hirtelen zsákmányolt kis falukkal
s mikor ápolt parkok mélyén ódon
kúriát emelt elé az éjjel,
mintha egyszer lakta volna régen,

félrehajtott fővel állt az úton,
majd továbbment, mert jól tudta, sok
útja van még, űzi már a lélek,
hívják új hidak, utak, vidékek
s távol, túlzott hírű városok.

S mind elhagyni, mindent, mindig, ujra
s vágytalan, csak úgy, seholsem élvén,
hagyni hírt és birtokot.
Mégis, piacokon, város szélén,
egy-egy kút sikosra járt kövénél
úgy érezte, hogy övé az ott.

(Rilke/Radnóti)

Persze a vers címe "Az idegen" (Der Fremde, hogy pontosak legyünk)