Süllyedünk!

Csak vicceltem.

Azonban egyik jóféle megoldás ez ellen az automata fenékvíz szivattyú, magyarul bilge pump.
A feladata a kis jószágnak az, hogy amint vizet érzékel, beindul, és elkezdi kipumpálni a hajóból. Az elektromos verzió mellett létezik kézi megoldás is, mert fő a biztonság.
Hogy a feladatát maradéktalanul ellássa, illik a legmélyebb pontra, a hajófenékre rögzíteni.
Lecke vége.

Reggel:
a nagy kócsagok a hullámtörőn kókadoztak, nekik sem tetszett a szeles szürkeség.
Vagy tetszett, csak nem mutatták.

Mire végeztem a kávémmal, a plexin megjelentek az első esőcseppek.

Benti munkák jöhettek csak szóba, ezért aztán úgy döntöttem, hogy a már korábban beszerzett fenékvíz szivattyút szerelem be.
Eltávolítottam a lejárót és a padló motortér előtti szekcióját, aztán kinéztem a helyet, ahova majd a szivattyú kerül.

Amennyire tudtam, acetonnal ledörzsöltem az évszázados olajsár maradványokat, majd három kis csavarral rögzítettem a szivattyú szűrőházát.
Okosan van kitalálva a rendszer, a szűrőház fogadja be és rögzíti magát a szivattyút, így könnyű azt leemelni és kitakarítani a szűrőt, ha esetleg eltömődne.
Itt már helyén a szivattyú, sőt, a vízelvezető cső is ráapplikálódott.
A vezetékek egyelőre a sorsukra várnak.

A végleges kép, bár nem nagyon látszik a lényeg. Jelesül az, hogy a kivezető cső rögzítve lett a lendkerék alatt, kissé balra, valamint a vezetékek össze lettek kötve a hosszabbítóval és azok is végig rögzítésre kerültek.
Az elektromos bekötést holnapra halasztottam, be kell szereznem egy három állású kapcsolót (Ki/Automata mód/Kézi vezérlés).

Amiről nem készült fotó:
A keresztmerevítőkre műanyag szalag került. Hajlékony falszegélyként árulták, gondoltam jó lesz erre a célra, és tényleg, így szinte teljesen megszűnt a padló ezen részének nyikorgása, miközben rajta sétafikálok.

Ennek örömére (és a nap is kisütött délutánra), kis lazulást engedélyezek, jöjjenek a dánok!