Work van, babám!

Rengeteg az apró-cseprő dolog, amibe belefut az ember, a legváratlanabb helyekről ugrik a nyakába és az olyan szépen eltervezett lépések szanaszét repülnek az űrben.
Merugye igaz a mondás: az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek.

Persze esetemben nem megy semmi füstbe, csak... halasztódik.
Az első és egyik legfontosabb, az extra konnektorok felszerelése pl. simán ment, már előző napok egyikén.
Ráadásul tegnapelőtt megjelent a családom okosabb része is és mivel sógorom villanyszerelő, átkötötte echte kis elosztókba a vezetékeket, egy maréknyit hagyott is nekem későbbi munkákra.
Így már abban is biztos lehetek, hogy nem csap agyon az áram.
Vagy nem ég le a hajó.
Esetleg mindkettő.

Na de ne szaladjunk előre, mert elfáradunk, izomlázunk lesz ésatöbbi!
A reggelt reggelivel kezdi az úri nép.
Kis békönös rántotta, hagymával, borssal megvadítva, sajtcsíkokkal lezárva.

Utána jöhet egy kávé.
Aztán a munka.
A mai terv az orrvitorla, népszerű nevén a jib vagy genua felszerelése a fockrollerre.
(Elnézést kérek előre is, ha igazi hajós szaki olvasná a körmölésem, de angol nyelvterületen vagyok inkább otthon, így ez van... és ez lesz.)

Kikerestem a genua sheet-eket, vagyis azokat a köteleket (line ugye angolul), amelyekkel az orrvitorlát menedzseljük.
Könnyű volt kiszúrni a kötélhalomban, mivel duplán nincs még egy ilyen kötél a hajóhoz.
Persze lehetett volna két különálló kötél is, de nem az volt, így ezt vettem használatba.
Mint látható, a kötél középpontját egy csomóval rögzítették és a hurokba egy snap shackle (vagy másként egy piston shackle/ quick-release shackle) került rögzítésre.
Előnye, hogy gyors és biztonságos módon kapcsolja össze a kötelet az orrvitorlával (a sheet-et a genua-val).
(Remark: A jib és a genua (genoa) mindkettő orrvitorla, de mégis megkülönböztetjük őket.
A jib (csendesebb, kisebb orrvitorla), a fokvitorla alapváltozata. Nem lóg túl az árbocon, kisebb, könnyebben kezelhető erősebb szélben.
A genua (nagyobb orrvitorla) általában túlnyúlik az árbocon hátrafelé is. Nagyobb felület, ergo több húzóerő, főleg gyenge és közepes szélben hatékony.)

Ezután felcipeltem a fedélzetre az összetekert orrvitorlát és kibontottam, lefektettem a fedélzetre úgy, hogy a vitorla "hegyes", felső vége beakasztható legyen majd a vitorla húzó blokk (halyard block) alsó részébe .
A vászon erős, világos anyag (valószínűleg Dacron), jellegzetes zigzag varrással (herringbone stitching) a panelek között – ez nemcsak tartósabbá teszi, de szépen is mutat egy ilyen klasszikus balatoni cirkálón.

Akadt még ott egy hagyományos viharvitorla is, karabinerekkel az elülső élén.
Elképzelhető, hogy a fekete kötél (line egyelőre), aminek az orr felőli végét egy snap shackle rögzíti az orrkorláthoz (bow pulpit), ennek a viharvitorlának a felhúzó kötele.

A fotón a Balaton 31-esünk orra látható közelről: az orrvitorla (jib/genoa) felső szakasza és rögzítési rendszere, ahogy a kikötőben pihen a hajó.
Középen fut a forestay (elővitorla sodrony) – ez egy klasszikus, sima drótkötél, ami az árboc tetejétől az orrig tartja az árboc előtti feszítést és a rigg szerkezeti részét.
Nem erre fut közvetlenül a vitorla éle, de a korábban említett viharvitorla ide kerül.

A roller furling rendszer egy külön alumínium csőprofilból áll (foil vagy extrusion), ez fut fel a főárbóc csúcsához. Ennek a profiljába fut bele a vitorla luff tape-je (az elülső élén lévő vastagabb szalag), így a vitorla szépen tekeredik fel/le később az orsó forgatásával.
Az orsó (drum) a vitorla alsó sarkánál látható – innen indul a tekercselő zsinór, amivel a fedélzetről húzva egyetlen mozdulattal állíthatjuk a vitorla méretét, vagy teljesen feltekerhetjük.

A vitorla felső sarka (head) a halyard block-kon (vitorlahúzó blokk) keresztül csatlakozik a halyard kötélhez – ez húzza fel a vitorlát az árboc csúcsáig, és tartja feszesen.
Fontos, hogy a halyard kb. 5–10°-os szögben fusson a forestay/profilhoz képest, különben a tekercselésnél akadhat a dolog.

Haladunk...
Lent már látszik a jib/genoa sheet, amit majd be kell akasztani a vitorla sarkába (clew). A clew a vitorla hátsó alsó sarka (a három sarok közül a legutóbbi, aft/lezuhanó sarok), ahol az alsó él (foot) és a hátsó él (leech) találkozik.

A felhúzókötelet az árbócon található csörlőn keresztül mozgattam.
Kb. fél méter felhúzása után mindig előre kellett mennem, hogy beigazgassam a vitorla élét olyan pozícióba hogy könnyedén becsússzon a profilba.

Aztán ahogy nőtt a terhelés, be kellett vetni a csörlőkart is.
Itt figyelni kellett arra, hogy ne erőltessük, ha szorulni kezdene a kötél. Kétszer kellett visszaengednem 15-20 centimétert a vitorlán, mert a vitorla éle kívül futott...

Még mindig haladunk...

És még mindig...
Itt feltűnt kis csónakján a két kikötőmester és kérés nélkül hozzám manővereztek, majd segítették "etetni" a vitorla élét a profilbam míg én a csörlőt kezeltem.

Miután a jib/genoa alsó elülső sarkát (tack) rögzítettem a fockroller dob feletti végéhez, megfeszítettem a felhúzó kötelet és azt is rögzítettem az árbóc oldalán található bikán (cleat).
Ezután a furling kötéllel (line, ugye) feltekertem az orrvitorlát a fockrollerre, a jib sheeteket pedig átvezetve a jib car-okon (genua kocsi) a csörlőkre tekertem.
Még rögzítettem a feltekert vitorlát két helyen körbekötve és ebédet kongattam.

Ó, és egy kellemes meglepetés!
Már nézegettem a különböző mélységmérőket, kijelzőket, szenzorokat, erre mit ad az ég, a térképasztali fiókban lapuló Hummingbird márkájú PiranhaMax 4-est rádugva a feltekercselt vezetékeire hopp, működik!
Igaz, hogy halradar, de ott egye meg a fene, ha egyszer méri a vízmélységet.
Hát nem?
De!

A lenyugvó nap megint szépet festett:

Zene!