Final countdown

Csak ideiglenesen final, nem betojni!
Tavasszal jövünk!

Meglehetősen hirtelen és eléggé erőszakosan ránk zúdult a tél. A tegnapi havazást egy komolyabb követte és bár nem ez sem igazán sok, a napközben is -2°C miatt megmaradt.
A kikötőben is látszott a hajókon és a takaróponyvákon.

A Vándorhoz vezető stégen még szűz hó fogadott, ropogott minden lépésnél.
Úgy tűnik, ma én leszek az első, aki hajóra száll.

A horgony és kilépő:

Bedurrantottam a kályhát és nekivetkőztem.
A mai feladat, téliesíteni a hajót.
Ez viszonylag egyszerű: a külső vízkört lezárni, hogy ne jusson be kívülről semmi, valamint leengedni a belső részekről a vizet.
A belső kör fagyállóval van feltöltve, azzal nincs gond.
Emellett az akksik egyelőre rajta maradnak a töltőn, amíg lesz áramellátás, utána ki kell szerelni mindkettőt és meleg helyen tárolni tavaszig.

Ahhoz, hogy a motortérbe jussak, azt a kis nyílást kell igénybe venni, a hajó jobb oldali "koporsó" ágy/alagútban.

Az előtérben látható vékonyabb fekete gumicső a vízbevezető, a hajócsavar tengelye előtt kell megoldani a bilincset és lehúzni:

Persze előtte a bevezetésnél el kell zárni a csapot, vagyis azt a kék bizbaszt, ami alig látszik:

Ezenkívül javallott a hőcserélőből (az a zöld henger a motor oldalán) a kipufogóba vezető gumicsövet is eltávolítani, bár elvileg a legalsó pont az előzőleg lehúzott gumicsőnél van, a víznek ott illene távoznia.

Ha már itt voltam, körbenéztem kicsit.
Itt láthatók a kormányt vezérlő kábelek. Valamint az, hogy a kormányoszlopot rögzítő csavaroknál csöpög be a víz, ergo tavasszal ezt is le kell tömítenem.

A motortér, hátulról...

Hoppá, annak a gumicsőnek a légszűrő házban a helye, legalábbis ha nem szeretnénk azt, hogy nyáron kellemetlen olajszag lengje körül a teret...

Alig hogy nekiláttam a bilincs leszerelésének, a racsnis kulcs kiugrott a kezemből és sutty be a hajó legmélyebb részébe, a fenékvíz alá!
Egyperces munka, ugye?

Kitolattam mint a rák, zsinegre kötöttem a korábban ki tudja miért magammal hozott heggesztő mágnest (hát ezért - súgta egy ördögi hang) és kipecáztam a kulcsot.
Itt látható, hogy zsineget is kötöttem rá, nem szöksz meg még egyszer alapon.

Aztán kitolattam megint, mert kiderült, hogy azon a nyíláson nem fér be a vállam, el kellett távolítanom a fedő falemezt az alagútból.
Így már elértem a bilincset, de csak azért, hogy rájöjjek, a racsnis kulccsal nem tudom meglazítani a csavart.
Tehát kitolattam megint, hogy hozzak villáskulcsot (ezt is rákötöttem a zsinegre).
Na most már flottul ment minden, leengedtem a vizet a hajófenékre, holnap ki fogom onnan szivattyúzni.

Még rádugtam az akksikra a töltőt, aztán érzékeny búcsút vettem a hajótól.
Kifelé ballagva vadkacsák állták el az utam, és bár mondogattam, hogy semmi baj, leugrottak a vízre, amikor úgy 5-6 méterre lehettem tőlük.
Hm... lehet, hogy korábban nem is a sirályok bombázták tele a stéget?

Elvileg holnap berakják minden a vízen telelő hajóhoz a búvárszivattyúkat, amelyek fúvókákon keresztül áramoltatják a vizet a hajó körül, megakadályozandó a jégképződést.
Fogjuk látni - ahogy anyósom mondaná.
De addig: zene!