Propellerhatás: Hogyan fordítsuk előnyünkre?

Mivel uborkaszezon van, vagyis több száz kilométerre vagyok a hajótól, jöjjön néhány gyakorlati tanács a Practical Boat Owner magazintól!

Daria és Alex Blackwell bemutatják azokat a szűk helyen végrehajtott manőverezési technikákat, amelyeket egy 57 lábas, nehéz vízkiszorítású klasszikus ketch kormányánál sajátítottak el, avagy Szorul a hurok: Meg tudnád fordítani a hajódat a saját tengelye körül?

Hamarosan több időt fogunk kikötőkben tölteni, ami számunkra mindig némi szorongással jár. Van egy 40 éves, 57 lábas klasszikus ketchünk, orrsugárkormány nélkül. Módosított finkeel-je van (majdnem hosszúkieles) és nagy a vízkiszorítása – más szóval az Aleria nem éppen a szűk helyeken való manőverezés bajnoka.
A hajót óceánok átszelésére tervezték. Ezért is szeretünk inkább horgonyozni, de a valóságban előbb-utóbb be kell állnunk a mólóhoz üzemanyagért, vízért, vagy ha nincs biztonságos horgonyzóhely. Meg kellett tanulnunk tehát, hogyan használjuk ki azt, amink van, hogy bepréseljük magunkat a szűk helyekre.

Hajónk hátramenetben nem viselkedik jól.
A kormánylapát kicsi a hosszú tőkesúlyhoz képest. Előremenetben a hajócsavar által megforgatott víz (propeller-szél) rányomódik a kormányra, így a hajó jól irányítható. Hátramenetben viszont a víz a tőke két oldalán távozik, a kormány pedig szinte hatástalanná válik.
Már egy gyenge szél is nagyobb erőt fejt ki a hajóra, mint a kormány.

Van azonban egy jó tulajdonsága: hátramenet indításakor a fara határozottan kilendül balra. Ez a propellerhatás (angolul: prop walk).

Ennek köszönhetően képesek vagyunk megfordulni egy szűk csatornában vagy kikötőben is.

Mi az a propellerhatás?
Egymotoros hajóknál megfigyelhető, hogy hátramenetben (és induláskor előremenetben is) a hajó fara valamelyik irányba „kicsap”. Ez azért van, mert a propeller forgása közben az alsóbb, sűrűbb vízrétegben nagyobb tolóerőt fejt ki, mint felül. Az alsó tollak mozgásiránya határozza meg, merre mozdul a hajó fara.
Propeller típusok:
Jobbos (Right-handed – a leggyakoribb):
Hátramenetben a far balra (port), az orr jobbra (starboard) indul meg. Előremenetben, középállású kormánynál a far picit jobbra tartana. A legtöbb vitorlás ilyen.

Balos (Left-handed – ritkább): Pont az ellenkezője: hátramenetben a far jobbra csap ki. Leginkább kétmotoros hajókon használják (ellentétes forgású párként) vagy speciális halászhajókon.

Hogyan állapíthatod meg, milyen hajócsavarod van?

(A képen balra egy jobbmenetes, jobbra egy balmenetes hajócsavar látható.)

Állj a hajó mögé (a farhoz), és nézd meg a hajócsavart.
Kérj meg valakit, hogy kapcsoljon előremenetbe alapjáraton, és figyeld a forgás irányát.

Ha előremenetben jobbra forog, akkor jobbmenetes hajócsavarod van.
Ha előremenetben balra forog, akkor balmenetes.

Van még néhány egyszerű módszer:

Oldalról nézve:

A jobbmenetes hajócsavar vezetőéle alul balról felfelé jobbra fut.
A balmenetesnél a vezetőél felül balról lefelé jobbra halad.

Kézben tartva is felismerhető:

Ha a lapát kényelmesen illeszkedik a hüvelykujjadhoz, amikor jobb kézben tartod, akkor jobbmenetes.

Ha bal kézben tartva illeszkedik jól, akkor balmenetes hajócsavarról van szó.


Használd ki a propellerhatást!

Kikötés (oldallal a mólóhoz)

A propellerhatás (prop walk) nagyon hasznos segítség kikötéskor.
Ha jobbmenetes hajócsavarod van, és tudod, hogy a hajód fara balra rúg ki, akkor a bal oldalával a mólóhoz állás kifejezetten profinak fog tűnni.

Egyszerűen közelítsd meg a mólót lassan, úgy, hogy az orr kissé a móló felé álljon.
Amikor már nagyjából fél–egy méterre vagy a parttól, tedd hátramenetbe, és röviden adj kb. félgázt.

Az előrehaladásod meg fog állni, a hajó fara pedig balra, a móló felé fog kirúgni.
Ha jól csinálod, egy tökéletes párhuzamos parkolást hajtasz végre.
A legénység ezután könnyedén le tud lépni a hajóról, és rögzítheti a kikötőköteleket.

Megfordulás szűk helyen

Egyik évben éppen az Egyesült Államokban, a Long Island Soundról kifelé hajóztunk, amikor trópusi viharriasztást adtak ki.
Úgy döntöttünk, hogy egy marinában keresünk menedéket, de az egyetlen szabad hely miatt be kellett hajóznunk, egy szűk csatornában 180°-kal meg kellett fordulnunk, majd melléállni.

Amikor egy hajó fordul, valójában a fara van kormányozva, mivel a kormánylapát hátul helyezkedik el.
Előremenetben a hajó nagyjából az orrtól számított egyharmadnyi távolságnál, körülbelül az árboc vonalában fordul el.

Szűk helyen történő manőverezéskor ezért különösen fontos figyelni a far mozgását, nehogy nekiütközzön valamilyen akadálynak.
Hátramenetben a fordulópont a fartól számított egyharmadnyi távolságra helyeződik át. Ha ehhez még hozzávesszük a propellerhatást, ezek a fordulási sajátosságok tovább erősödhetnek.

Közvetlenül behajóztunk a lagúnába, megállítottuk a hajót, és erőteljes jobbra kormányzással kezdtük a fordulást.
Ezután hátramenetbe tettük, és erősen megadtuk a gázt. A fara balra rúgott ki, ahogy tudtuk, hogy szokott.

Ezután előremenetbe kapcsoltunk, és kb. félgázzal pörgettük a motort. Az orr finoman, de engedelmesen jobbra fordult.
Amint újra előreindult a hajó, ismét hátramenetbe tettük, és így tovább.

Az egész manőver során a helyzetünk gyakorlatilag nem változott – csak az irány, amerre néztünk.
Több előre–hátra váltás után ellenkező irányba álltunk, tökéletesen a mólóval egy vonalban.

Ennek a manővernek a hivatalos neve „back and fill”, más néven „pivot turn” (helyben fordulás).

Trükk a szűk kanyarokhoz

Az egyik legjobb hely, ahol meg lehet figyelni, hogyan nem kell kikötni, az a marylandi Annapolisban található Ego Alley.
Ez egy meglehetősen keskeny csatorna, amely egy apró fordulómedencében végződik – pont akkora hely, hogy az ember bajba keverje magát.
Annapolisba érkezve a legtöbb hajó végigmotorozik ezen a csatornán, hogy lásson és látszódjon. Természetesen mi sem voltunk kivételek, beálltunk a felvonulásba.

A kapitányok többsége a csatorna jobb oldalát szorosan követve halad lefelé, ahogy az ábrán is látható. Ezután balra fordulnak a rendelkezésre álló kis helyre (1). Majd jön a hátramenet. A jobbmenetes hajócsavar azonnal balra rúgja ki a fart (2) – teljesen függetlenül attól, milyen hősies kormánymozdulatokat végez a kapitány, mert itt bizony nincs hely a hősködésre. Ezután vissza előremenetbe. A hajó először engedelmesen jobbra lendül, mielőtt a kormánylapát egyáltalán hajlandó lenne beleszólni az eseményekbe (3) – így a hajó még közelebb kerül a csatorna végéhez… és a közönséghez. Ha van orrsugárkormány, a helyzet talán még menthető, bár ez némi büszkeségveszteséggel jár. Újabb hátramenet, újabb előretörés, és a hajó nemsokára szinte odaragasztva áll a falhoz. Ekkor előkerül a csáklya, majd következik a lelkes kiabálás, heves kézmozdulatok és az a kellemetlen felismerés, hogy a parton állók mind kiválóan szórakoznak.

Elég ritka, hogy egy hajó a bal oldalt szorosan tartva érkezzen be, mint ahogy az a második ábrán látható.
Miután az első kanyart megtettük (1), a hátramenet (2) a hajó farát balra (port) húzza, ezzel jobb szöget biztosítva a kihajózáshoz.

Eltarthat néhány előre-hátra mozgatásig, amíg eljutunk idáig, de a végeredmény (3) viszonylag könnyen elérhető. Gyakorolja ezt a manővert nyílt vízen, mielőtt szűk helyre merészkedne, és ismerje ki, hogyan reagál a hajója a különböző szél- és áramlási viszonyok között.
Így, ha egyszer szűk helyen kell megfordulnia, felkészülten és magabiztosan fogja végrehajtani a manővert.

Tanács:
Gyakorold ezeket a manővereket nyílt vízen, mielőtt szorult helyzetbe kerülnél.
Ismerd ki, hogyan reagál a hajód a szélre és az esetleges áramlatra, így magabiztosan mozoghatsz majd a legzsúfoltabb kikötőkben is.




Zene!

Visszavonulás

Ami ugye nem egyenlő a megadással!

Mivel egyre nagyobb mínuszok ugráltak le hirtelen az égből, kénytelen voltam belátni, hogy a festés, szigetelés (ami ugye ragasztással jár) nem igazán lesz kivitelezhető.
Ugyanez vonatkozik a fedélzeten történő javításokra is, így aztán befejeztem a hajó télisítését.
Mivel a hűtőt fagymentesítettem már, egyedül az akkumulátorokat kellett eltávolítani és a parti tápkábelt bevonni.
Az akksikat, a töltőt és pár szerszámot felpakoltam a kézikocsira és irány az autó.

A stégeken mindenütt kipakolták már a vízen tárolt hajókhoz a fagymentesítő felszerelést.
Ez áll egy búvárszivattyúból és két fúvókából.
A hajókkal orral kell beállni a mólóhoz, leengedik a fúvókákat a hajó orránál úgy, hogy az egyik fúvóka balról, a másik jobbról "fújja" a vizet a hajó oldala mellett. Ezáltal a jégképződés nem tud beindulni, mivel a víz folyamatosan mozgásban van a hajó két oldalán.
Ügyes megoldás. .

A fúvókák. kissé víz alá fognak merülni, hogy tegyék a dolgukat.

Pár szó a vízen tárolásról, a Porthole cikke nyomán.

"A vízen tartás még előnyös is lehet a kiemeléssel összehasonlítva. Az átnedvesedett hajótest a parton sokkal inkább ki van téve fagyhatásnak, mint a vízben. Az állókötélzetet érő dinamikus szél hatások a parton csillapítatlanul veszik igénybe a kötési pontokat.
A ki- és beemelés szűk időkerete megnehezíti a karbantartási munkák szakszerű és alapos elvégzését. A vízen tárolt hajó a szezonban is kiemelhető és megfelelő hőmérsékleti körülmények mellett végezhető el pl. az algavédelem, vagy az anódok cseréje.

Valójában a vízen maradó hajók kétféle elbánásban részesülnek. Akik télen hajóznak, azoknak minden alkalommal újra meg kell oldaniuk a téliesítést és a beüzemelést, vagy csak arra kell ügyelniük, hogy a motortérben legyen egy olyan szikra mentes fűtőberendezés, amelyik 3 fok alatt bekapcsol, temperál és nem engedi a motor vízterét megfagyni. Ez esetben a motor teljeskörű téliesítése, fagyállóval való feltöltése el is maradhat. Valójában a lefagyásra nagyon ritkán kerül sor, mert ha – egyre ritkábban - be is fagy a tó, a jég alatt 4 fokos a víz hőmérséklete, amit a kíl átvesz és átvezet a hajófenéken át a többé-kevésbé szigetelt terekbe. Ha nem hajózunk, akkor a teljes téliesítés elvégezhető. Fontos a páramentesítés, erre a tablettás technika tökéletesen megfelel.

Mi vár a vízen hagyott hajóra?
- Takarás.
- Páramentesítés. Matracok élére állítása
- Motor téliesítése, vagy a motortér temperálása.
- Vitorlázat kiszerelése, ha nincs téli vitorlázás.
- Vízrendszer ürítése
- Akkumulátor töltöttségének rendszeres ellenőrzése
- Fenékszivattyú automatikus működésének biztosítása
- A gázrendszert lekötése
- Fagyveszély esetén áramoltatás biztosítása "

Este szemerkélő esőben búcsúztam a kikötőtől és a hajótól, addig a kikötőmesterekre bíztam Vándort, találkozunk tavasszal!

Zene!

Final countdown

Csak ideiglenesen final, nem betojni!
Tavasszal jövünk!

Meglehetősen hirtelen és eléggé erőszakosan ránk zúdult a tél. A tegnapi havazást egy komolyabb követte és bár nem ez sem igazán sok, a napközben is -2°C miatt megmaradt.
A kikötőben is látszott a hajókon és a takaróponyvákon.

A Vándorhoz vezető stégen még szűz hó fogadott, ropogott minden lépésnél.
Úgy tűnik, ma én leszek az első, aki hajóra száll.

A horgony és kilépő:

Bedurrantottam a kályhát és nekivetkőztem.
A mai feladat, téliesíteni a hajót.
Ez viszonylag egyszerű: a külső vízkört lezárni, hogy ne jusson be kívülről semmi, valamint leengedni a belső részekről a vizet.
A belső kör fagyállóval van feltöltve, azzal nincs gond.
Emellett az akksik egyelőre rajta maradnak a töltőn, amíg lesz áramellátás, utána ki kell szerelni mindkettőt és meleg helyen tárolni tavaszig.

Ahhoz, hogy a motortérbe jussak, azt a kis nyílást kell igénybe venni, a hajó jobb oldali "koporsó" ágy/alagútban.

Az előtérben látható vékonyabb fekete gumicső a vízbevezető, a hajócsavar tengelye előtt kell megoldani a bilincset és lehúzni:

Persze előtte a bevezetésnél el kell zárni a csapot, vagyis azt a kék bizbaszt, ami alig látszik:

Ezenkívül javallott a hőcserélőből (az a zöld henger a motor oldalán) a kipufogóba vezető gumicsövet is eltávolítani, bár elvileg a legalsó pont az előzőleg lehúzott gumicsőnél van, a víznek ott illene távoznia.

Ha már itt voltam, körbenéztem kicsit.
Itt láthatók a kormányt vezérlő kábelek. Valamint az, hogy a kormányoszlopot rögzítő csavaroknál csöpög be a víz, ergo tavasszal ezt is le kell tömítenem.

A motortér, hátulról...

Hoppá, annak a gumicsőnek a légszűrő házban a helye, legalábbis ha nem szeretnénk azt, hogy nyáron kellemetlen olajszag lengje körül a teret...

Alig hogy nekiláttam a bilincs leszerelésének, a racsnis kulcs kiugrott a kezemből és sutty be a hajó legmélyebb részébe, a fenékvíz alá!
Egyperces munka, ugye?

Kitolattam mint a rák, zsinegre kötöttem a korábban ki tudja miért magammal hozott heggesztő mágnest (hát ezért - súgta egy ördögi hang) és kipecáztam a kulcsot.
Itt látható, hogy zsineget is kötöttem rá, nem szöksz meg még egyszer alapon.

Aztán kitolattam megint, mert kiderült, hogy azon a nyíláson nem fér be a vállam, el kellett távolítanom a fedő falemezt az alagútból.
Így már elértem a bilincset, de csak azért, hogy rájöjjek, a racsnis kulccsal nem tudom meglazítani a csavart.
Tehát kitolattam megint, hogy hozzak villáskulcsot (ezt is rákötöttem a zsinegre).
Na most már flottul ment minden, leengedtem a vizet a hajófenékre, holnap ki fogom onnan szivattyúzni.

Még rádugtam az akksikra a töltőt, aztán érzékeny búcsút vettem a hajótól.
Kifelé ballagva vadkacsák állták el az utam, és bár mondogattam, hogy semmi baj, leugrottak a vízre, amikor úgy 5-6 méterre lehettem tőlük.
Hm... lehet, hogy korábban nem is a sirályok bombázták tele a stéget?

Elvileg holnap berakják minden a vízen telelő hajóhoz a búvárszivattyúkat, amelyek fúvókákon keresztül áramoltatják a vizet a hajó körül, megakadályozandó a jégképződést.
Fogjuk látni - ahogy anyósom mondaná.
De addig: zene!

Villany végső szerelés

Avagy: felkerült az i-re a pont.

Éjszaka havazott, kicsit.
A hajókon nem nagyon látszott, de a fedélzeten nem olvadt el, kissé csúszott, kapaszkodni kellett amiben csak lehetett.

Bejutva magamra zártam az "ajtót", aztán begyújtottam a kályhába, vagyis bekapcsoltam a fűtőtestet, mert kint a szél süvöltözött és kasztanyettázott.
(hogy utóbbit hogyan.... ne firtassuk)

Jöhet a töltésvezérlő beszerelése.
Először is összeraktam fejben a dolgokat, amit aztán kivetítettem, íme:

A vezérlőből indul két kábel a két akkumulátor (indító és házi, ugye) pozitív pólusaira, persze combos biztosítékokon keresztül. Az akkumulátorokat a két ceruzaelem jelzi.
A két negatív pólust egy kábel köti össze, mivel műanyag a hajótest és így nem használhatjuk "test"-ként. A vezérlő ledhez szükséges vékony fekete vezeték is az egyik akksi negatív csatlakozójához kapcsolódik majd.

Egyelőre a dobozban maradt a többi kellék, mint pl. a két piros vezeték a biztosítékoktól az akksikig. Emellett kábel közösítők, rögzítők, csavarok, sőt még két akksi saru is lapult a dobozban.

Indulhatott a szerelés.
Első lépésként a rövid piros vezetékeket kötöttem be a biztosíték dobozokba. A rövid vezeték azt a célt szolgálja, hogy a biztosítékok lehetőleg közel legyenek az akksikhoz.
A fémlapok maguk a biztosítékok, 140 amper bírja csak átégetni ezeket.

Majd a hosszabb vezetékek is csatlakoztak a rövidekhez.

Végül rájuk csattintottam a fedelet, ez a rész készen lett.

A töltésvezérlő (akkumulátor leválasztó) alja, szépen írva vagyon az, hogy hova kell kötni az indító akkumulátor és a "másik" akkumulátor pozitív vezetékeit.
A doboz talpát már rögzítettem a panelhez, a vezetékek bekötése után helyére került a vezérlő.

Az egyik akkumulátor (a házi) a panel alatt.
Jó szeműek észrevehetik, hogy a panel aljából le kellett vágnom, mivel az akkumulátor tároló fedelét nem tudtam felnyitni, annyira pontosan méretezték azt.
Itt még bekötés előtti állapotban vagyunk.

A kábelek a helyükön (és a fűrészpor is, hoznom kell egy porszívót...)

Kezdődhet a tesztelés.
Első lépésként megmértem azt, hogy mennyi szufla lakozik a két akksiban.
Ez az indítómotorhoz tartozó:

Ez pedig a "house", vagyis a hajó elektromos berendezéseit ellátó akksi pillanatnyi állapota:

Nosza, teszteljük a rendszert, jöhet a töltő, amelyet a kapcsolási rajz szerint a "house" akksira kell kötni.
14.4V-ról indult és beállt itt:

Közben az indító akksi is kapja a töltést:

Itt pedig a led jelzi azt, hogy dolgozik a vezérlő, hallelujja!

Így hagytam mindent, holnapra meglátjuk azt, hogy mit sikerült összehozni, elvileg mindkét akksinak töltöttnek kell lennie, meglátjuk... (Mondta a vak is, aztán belegyalogolt a meszesgödörbe.)


Zene!

Még mindig villanyszerelés

Ma is csöpörgött reggel.



Élveztem a csendet...

Persze nem zavart, mert úgyis benti munkákkal akartam foglalkozni. A tegnapi kellemetlen hideg miatt beszereztem egy kis 1000/1500W-os hősugárzót és bevetettem.
Tűrhető időt varázsolt a szalonban, mellé a felerősödő szél keltette hullámok ringattak...
De nem volt idő elrévedezni, rohamléptekkel közeleg a tél, estére már havat prognosztizáltak. A tervezett fedélzet javításokat, belső festést, burkolást így is fel kellett adnom most, tavaszra tettem át ezeket a munkákat.

Munka!
Először a panelen végeztem el a bekötéseket, persze rá kellett jönnöm, hogy a fiókban talált kis bizbaszok nem közösítő cuccok voltak, de egye fene, egyelőre megteszik, majd helyettesítem őket, ha lesz időm eljutni valami villanyos boltba.
A FI relé és a kismegszakító becuppantak a helyükre, a vezetékelés könnyű volt, minden kapcson jelölték a mit és hova dolgokat.
A konnektor (ebbe főleg a töltő fog majd belekapaszkodni) felszerelése is egyszerű volt, a töltésvezérlőt pedig holnapra hagytam, az egymagában is nagy falat lesz.
Ilyen lett a panel, a töltő nélkül egyelőre.

Ezután fel kellett szerelni ezt a panelt a starboard oldali "koporsóágy" oldalfalára.
Ez az alagútszerű rész, amely ágyként is funkcionálhat, amúgy is amolyan szükségágynak tűnik, méretre készült matracai is vannak, mert egy ugyanilyen található a konyharész mögött, a port oldalon.
Ezeken végigkúszva érhető el a hajó fara (szaknyelven tat), és a gépház jobb oldali (starboard, mint tudjuk) része.
Már korábban ki is vettem innen a matracot, pakolóhelyek lesznek ezek, úgy gondolom, hogy le is zárom a "bejáratukat" valami panellel.

Előfúrtam a lapban a csavarok számára a lyukakat, gondoltam ez elég lesz, a hajótestbe majd belekap a facsavar.
Ahha!
Mint tudjuk, az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek, hát ez nem volt egy nagy dolog, de mondhatjuk: az ördög mégis belefingott a nullás lisztbe.
Mert ugye az alagút fala nem teljesen fa... hanem az is laminált felületű, nyilvánvaló: vízzárónak kell lennie.
Ezért aztán a csavar meg sem tudta karcolni, hiába pörgette a fúrógép.
Ki a csavarfejet a tokmányból, be egy 2-es fúrót, neszeazanyád!
Innen már könnyen ment volna minden, ha van segítőm, aki tartja a táblát addig, amíg belefúrok a falba a csavarhelyek lyukain keresztül.
De nem volt.
Így aztán magad uram, ha Olgád nincsen alapon feltámasztottam a panelt, majd M3 szalagcsíkokkal a falhoz rögzítettem. A fúrás, csavarozás innen már simán ment.

Már csak a külső konnektorból érkező fővezeték bekötése volt hátra, a fázis és a nulla mentek a Fi relébe, a föld az elosztó sínbe (ami ugye nem sín még).
A FI reléből a fázis ment tovább a kismegszakítóba, onnan pedig megint csak egy elosztó sínre (ami ugye nem sín még).
Szerencsére csak egy fogyasztónk van, a fűtőtest (és az akksitöltő, ha szükséges), így a jelenlegi megoldás, jelentem, üzemképes!

Helyére került a parti tápkébel csatlakozó.

Ki is próbáltam a rendszert, először a FI relé teszt gombjával, majd a kismegszakítóval, végül amikor minden rendben lévőnek tűnt, bedugtam egy elosztót a konnektorba és abba a kis fűtő vackot.
Működött!
Nem égett le semmi!
Azannya!



Ennek örömére: zene!
Vagyis inkább: MOZI!