... lett volna, ha a technika ördöge nem bújik ki az ágyából, hanem alszik szépen.
De kibújt, a fene egye meg, így aztán a nagy likfúró, az 57 milliméteres szára épp nem megy be a fúró tokmányába, pedig ezzel kellett volna kezdeni a munkát.
Sebaj, akkor - ha már úgyis megvan minden szükséges papír és felszerelés -, kihajózunk!
Persze előtte gépház ellenőrzés.
A hajóban egy Volvo Penta MD-11 D kéthengeres dízelmotor szolgáltatja az előre (valamint hátra) haladáshoz szükséges kraftot, mind a 25 lóerejével.
Nem is rossz teljesítmény a kéthengeres dízeltől, amelyet kimondottan hajók meghajtására terveztek.
A motor...
(Felette, hátul az a kör alakú izé a kormánymű része, a szürke csövek a cockpitből vezetik el a nedvességet, ha netalán becsapna egy-egy hullám, vagy nyakunkba szakad az esős évszak.)
Ez pedig a firnyákos kipufogó rendszer egy része.
Azért firnyákos, mert a külső hűtökör vize is ezen keresztül hagyja el a hajót, miután megtette a dolgát.
Ezt közvetlenül a hajót körülvevő óceánból, tengerből, tóból, szívja be, a hőcserélőben átveszi a melegséget a belső hűtő kör folyadékától, majd a kipufogón keresztül távozik.
Arra kell nagyon ügyelni, hogy a víz ne jusson be a motorba, ezért a bonyolult formájú szürke bigyó.
Olajszint, belső kör hűtővízszintje rendben, indító akksi feltöltve, mi baj lehet?
Még ellenőriztem a külső fényeket, nem mintha szükség lenne rájuk, de még erre sem volt időm.
Úgy tűnik, hogy minden rendben, minden világít.
Persze nem csak a visszajelzők szerint, ellenőriztem az összeset.
Indítsunk!
Utoljára kb. egy hónapja járt a motor, amikor a rövid utat megtette a daruzási ponttól ide, a kikötőhelyre.
A dízel, mivel hideg, eleinte kékesen füstöl, de ez abbamarad, amint bemelegszik. Jól látható a kipufogó nyíláson távozó hűtővíz is.
Lassan gurulunk ki a kikötőből. Egyrészt nem illik hullámot kelteni (pontosabban tilos), másrészt elég szűk a hely ahhoz, hogy nagy sebességnél manőverezzünk.
Minden jól ment, azonban kiderült, hogy a kormánykerék néha elfordul, de nem irányítja a hajót!
Szerencsére a próbakör után sikerült visszamanőverezni a "parkolóba", bár kissé megizzasztott az, hogy nem volt megbízható a kormány.
Az ok, már megvan, most jön a javítás, de addig zene!
Hát akkor, Váltóáram, Egyenáram, avagy AC/DC, "Édes" módra:
"Kérünk mindenkit arra, hogy amikor a gyerekek álmodoznak, akkor ne nevessük ki őket."
(Gál József mondta ezt a Székesfehérvárott tartott beszéde során, miután megkerülték a Földet Fa Nándorral a Szent Jupát fedélzetén.)
Az Adria-Yacht Kft szervezte kapitányi vizsgára jelentkeztem, az online tananyagok és a személyes konzultáció eredményeképp tegnap sikeres vizsgát tettem, így aztán már kihajózhatok a Vándorral a kikötőből, ha épp úgy gondolom, hogy alkalmas rá az idő.
(Gy.K.: ha lesz hozzá bátorságom.)
Egy nappal korábban utaztam Slavonski Brodba, a Száva bal partján elterülő városba (régi nevén Nagyrév), egy magával ragadó apartmant kibérelve.
Az út gyakorlatilag végig autópályán vitt, vasárnap lévén a forgalom elhanyagolható volt.
A szállás mindenben megfelelt, beszéljenek a képek:
Az online anyagok mellett volt egy egész napos fejtágító Budapesten, ahol nyomtatott anyagokat is kaptunk.
Még délután és hétfő reggel átnéztem ezeket, aztán irány a városi stadion, ott tartott a tolmácsunk egy bő másfél órás tájékoztatót.
Mivel ő tudta azt, hogy mi a folyása a vizsgáztatásnak a kapitányság részéről, arra fókuszált, hogy felkészítse az izguló úri közönséget arra, ami várható.
Ezután indult a csipet-csapat az első stációra, jelesül a gyakorlati vizsgára, ami hajóvezetésből, manőverezésből, kötélcsomók elkészítéséből állt.
A Száva tiszta volt és nyugodt, a délelőtti eső elszambázott keleti irányba, minden készen állt.
Két csapatra osztották a népeket, mivel egyszerre csak 8 ember lehetett a hajón, itt épp az első csapat végzett és kikötéshez készülődik:
Ezután jöttünk mi, itt látható a vágy titokzatos tárgya:
Annyit sem tudtunk mondani, hogy Donaudampfschifffahrtselektrizitätenhauptbetriebswerkbauunterbeamtengesellschaft, és már száguldottunk és felfelé, folyásiránnyal szemben:
Fölváltva tekergettük a kormánykereket, kissé harcolni kellett az áramlattal, de nem volt vészes a dolog. Aki nem a kabinban volt, az bőszen kötözte a hajós csomókat.
Vagy nem annyira bőszen, de a kapitányság dolgozója (mint később kiderült, ő is kapitány volt és a vizsgáztatók köztt is ott ült) segítségével, aki türelmesen magyarázta, mutatta, akár többször is.
Aztán elügettünk a kapitányságra, ahol lajstromba vettek minket és megkezdődött a vizsgáztató terem ajtaja előtti toporgás: 17-en voltunk és egyenként történt a behívás, hiszen egy tolmácsunk volt.
Aki kijött, elmondta a szívatós kérdéseket, mi pedig bőszen vizslattuk a falakon lógó térképeket, hajózási jeleket, hátha épp az lesz a kérdés.
Nem az volt.
Hárman ültek az asztalok mögött, mintegy körbevéve a delikvenst.
Szemben egy idősebb úriember a navigációval kapcsolatban tett fel kérdéseket, mint hogy mi az a meridián, tengeri mérföld hossz, kábel, különböző térképjelek, kardinális bóják, távolság levétele térképről, két irány levétele térképről a szélrózsa segítségével.
A másik vizsgáztató a motorokkal kapcsolatban tett fel kérdéseket, hűtési rendszerek, motortípusok, tankolás, olajozási rendszerek, stb. érdekelték, tömören, a lényegre térve kellett válaszolni.
A tolmács sokszor nem is fordított, értették azt a néhány kulcsszót, amit elvártak.
A harmadik kapitány a hajózási szabályokkal kapcsolatos kérdésekkel bombázott, úgymint előzés, biztonsági távolságok parttól, búvártól, milyen okmányok kellenek a hajózáshoz, melyik csatornát kell figyelni menet közben, hogyan kérünk segítséget rádión ill. mobil telefonon, hogyan hajózunk be kikötőbe, stb.
Könnyen ment minden, nem volt hiba, a kapott teszt-lapon bekarikázták azt, amit kérdeztek és + jelet raktak a helyes válaszokhoz.
Az egész nem tartott tovább, mint 7-8 perc, türelmesek voltak, látszott, hogy a tudásunk érdekli őket és nem akartak senkit belezavarni a válaszokba. Azért akadtak olyan fogós kérdések néhány embernél, amiket nem tárgyaltunk(pl. hogyan vesszük fel a kapcsolatot másik hajóval, ha elromlott a rádiónk)* de mindenki átment a vizsgán. Amikor végeztünk, leadtuk a vizsgalapokat és talán 10 percet sem kellett várni, már hozták is az igazolványokat.
Mert ugye lett egy belvízi jogosítványunk, amely Európa összes folyójára, tavára érvényes, valamint egy tengeri, B kategóriás igazolványunk, amellyel max. 12 tengeri mérföldig távolodhatunk el a parttól. Pluszban megkaptuk a rádiós vizsgát is.
Mire végeztünk, szépen besötétedett, a Száva parton az autó felé sétálva szépséges volt a naplemente:
A kapitányság közelében, az ajánlott kis étteremben (Uno) aztán újra összefutottam a csapat egy részével, én a peka nevű horvát ételt rendeltem (szintén ajánlás alapján) és nem bántam meg: zárt edényben bárányhusi és vegyeszöldségek, legalább 4-5 órán át összesütve/párolva... mennyei volt!
Aztán visszaautóztam az apartmanba, és csak akkor realizálódott bennem:
Skipper lettem.
Vagyis, jogom van a hajó vezetéséhez, mégha a tudásom, hogyis mondjam: a bányászbéka segge alatt leledzik, valahol.
Na de ami késik, az a MÁV.
Gyakorlással, tapasztalt tengeri/balatoni medvével kell majd elsajátítanom, de mostantól már csak rajtam áll, hogy mikor hagyom el a kikötőt...
Addig is, zene!
*Helyes válasz, amit vártak: mobilon felhívjuk a 112/195-öt és azok átadják az üzenetet a másik hajónak...
Tapasztaljuk meg aktív részvételünkkel a dolgokat, ez a tanulás legjobb módja.
Az igaz, hogy a hibák elkövetésének is ez a legjobb módja, de hát ilyen az élet: néha győzünk, néha tanulunk.
Csináljuk hát!
(Avagy: minden hajósnak van egy listája a tennivalókról, amely valahol a végtelenben ér véget)
Az enyém most itt tart: Motorolaj, olajszűrő ellenőrzése
Motor légszűrők tisztítása
Impeller lapátok ellenőrzése
Motor gázolajszűrő ellenőrzése
Generátor (fesszabályzó) ellenőrzése
Zsírozni a fock rollert, ha szükséges
Zsírozni az árbóc állókötélzetének mozgó részeit
Csörlők szétszedése, zsírozása
Kötélvezetők görgők felrakása
Kötélfogók (clam) felrakása
Parti áram konnektor beépítése
Parti áram áramkör beépítése (kismegszakítók, FI relé, 5 darab 230V-os konnektor, bár a hajó áramköre a prtról védve van, de kitudja...)
Akkumulátor töltő automatikus átkapcsoló beépítése
Ablakok szigetelésének ellenőrzése
Álló kötélzet tartóinak ellenőrzése
Zsanér a kikötőkötél tároló fedelére
Belső tér csiszolása
Belső szigetelés felrakása
Belső burkolat felrakása
Tárolórekeszek csiszolása, festése (flow coat)
Külső fedélzet hibáinak javítása (epoxy tömítő plusz gel coat)
Napelemes rendszer kiépítése
Konyha kialakítása
WC kialakítása a hordozható helyett
Folyt. köv.
No de a tapasztalás drága kincs, Cseh Tomi is megénekelte az F. M. Dosztojevszkij és az ördög című zenéjében.
Itt van mindjárt az első: tegnap egész éjjel zuhogott, így ma kíváncsian vettem szemügyre a korábban javított tetőt.
Csontszáraz volt minden, tehát jól dolgoztam.
Épp veregettem a vállam, amikor észrevettem, hogy a bal oldali heverőn található dobozok közül az egyik szarrá van ázva - hogy finoman fejezzem ki magam.
És mi van felette?
Hát a szellőző kürtőjének bevezetése.
Ajajj!
Ha az eget látjuk, az nem jó jel...
Nézzük meg kívülről is.
Ott a bűnös!
Nézzük közelebbről...
Hm... talán itt is a tömítés elöregedése a hibás?
No de miért látszott felnézve az ég kékje?
Valami nem van jól... ezeket a szellőzőket nem hülye emberek tervezték olyanra amilyenre, tudták azt, hogy néha a fedélzeten is végigsöpör egy-egy hullám, az esőkről nem is beszélve.
Egy dologra azonban ők sem gondolhattak: ez pedig az emberi leleményesség.
Valaki (szerintem még a gyárban, ahogy az állapotából látható) úgy szerelte be a légterelőt, hogy egyenesen a kabinba vezesse a levegőt. Úgy a praktikus!
Ahogy a sematikus ábrán látszik:
Így aztán eső, levegő, minden bejuthatott.
Mondjuk annyi esze azért volt, hogy a vízelvezető nyílásokat betömítette, így átcsapó hullám, vagy a kabintetőn folyó víz nem jutott be (amíg jó volt ugye a tömítés), csak az esővíz, ha épp úgy verte a szél...
A helyes felszerelés esetén ilyen lenne az elrendezés:
Mint látható, a víz szépen kifolyna az elvezetőkön, a levegő pedig bejutna a kabinba.
Itt jól látszik az egyik, a szilikon fogságából részben kiszabadított vízkivezető:
No, hát így...
Holnap leszedem - négy csavar tartja - és felszerelem jól.
Na, azért nem olyan hosszú és epikus, mint a cím sugallja.
Az előző napi ablaküveg (plexi) befogatása/tömítése jól néz ki, vagyis úgy tűnik, hogy ott tuti nem hatolhat be víz.
Ma a keretet ellenőriztem és bizony ott is megroggyant a szigetelés.
Itt látszik is egy kis részleten, hogy körben mennyire nem tartott már a régi tömítő anyag.
Kikapartam, letisztítottam, maszkolószalaggal körbevettem, hogy nézzen is ki valahogy a pasztázás után, majd acetonnal is letakarítottam, mielőtt a sikaflex 291i-vel tömítettem volna.
(Az igazság az, hogy jobban utánajárva a Sikaflex 591 jobb UV állóságú, de első blikkre 291i rendeltem. Végülis nem olyan nagy baj, mert idővel le szeretném venni az egész keretet, hogy alatta is letömíthessem a közte és a hajótest közötti részt, ne csak a peremnél, oda pedig nem hatol be az UV.)
Nyomtam tömítő pasztát a csavarok helyére is, ez most az őszi esők ellen megteszi!
Még az összes oldalablakot át szeretném nézni, lemérni és új üvegeket (plexi) rendelni, de egyelőre ez volt az, amelyiknél esetleg szivároghatott be víz.
Addig is: "...úton lenni boldogság, megérkezni: halál..."
Mondta Jack Kerouac.
I told you
That we could fly
'Cause we all have wings
But some of us don't know why
Kicügöltem a szajrét a kocsiból (kiskocsival) a hajóhoz. Kézben bonyás lett volna odacipelni mindent, mert majdnem a móló legvégén parkolok és saccperkábé nagyon sokat kellett volna fordulnom.
Jópofa a kis kordé, négy nyúl (ahogy a nóta mondja) elbírná húzni. Szabad préda, de illik visszavinni a móló végére, ha végeztünk vele.
A fotó vacak lett, mivel portrén hagytam a Galaxyt, de a lényeg látszik (a lidl-ös szatyor is tömve van ám apróságokkal).
Bepakoltam, aztán szusszanásnyi időt sem hagyva magamnak úgy ugrottam neki a munkának, mint kecske a tükörnek.
Fejjel.
A legfontosabb ugye a beázás(ok) megszüntetése.
Az előző tulaj szerint a korlátok tartói és a tetőablak a ludas.
Végignézve a hajóba bejutó csavarokat, sehol nem tapasztaltam vízbeszivárgásra utaló nyomot.
(Az a kóc, vagy mi a csoda, vajon még a hajó építése idején egyfajta elfogadott tömítés lehetett?)
A fedélzeten azért látszott, hogy a festék alá bejuthatott a víz, és a rozsdamentes acél bizony rozsdásodott két korlát tartónál. Egyelőre hagytam ezt a részt, majd visszacsiszolom fémig és kap új fedőréteget.
A fekvő ablak sokkal ígéretesebbnek tűnt, mármint a víz esetleges behatolásának tekintetében.
Körbevágtam a gumitömítést, majd kiemeltem az "üveget", ami esetünkben sötétített plexi.
Itt szépen látszik, ahogy a valaha rugalmas és tapadó gumi könnyen elválik a peremnél.
Itt pedig a porból ítélve akár a víz is bejuthatott.
Porszárazra takarítottam a belső keretet, a végén acetonnal is letisztítottam.
Jöhetett a Sikaflex.
Ahogy láttam a nyomokból, szilikonnal próbálkozhattak korábban, de az ugye nem annyira hatásos egy hajón.
Most majd meglátjuk, hamarosan esős napokat jósol a meteurológia.
A nagy igyekezetben nem készült előtte fotó, a nap pedig erősen szaladt a vörösberényi dombok felé, mire összepakoltam mindent, el is bújt mögöttük.
És most akkor hallgassuk meg hogyan is szól a kezdő idézet, mert az ugye ebből a dalból való:
Az első lépések a hajó felújításában – avagy hol talál be a víz, ha nagyon akar...
A hajófelújítás nem a fedélzet csillogóvá tételével kezdődik, hanem ott, ahol a víz alattomosan beoson.
Első számú feladat: megszüntetni minden beázást.
A legtöbb probléma a korlát tartóinál és a tetőablak környékén jelentkezett – ezek a pontok idővel elengednek, és a víz megtalálja a legkisebb rést is. Emellett érdemes alaposan átnézni az ablaktömítéseket is, mert ha repedezettek vagy kiszáradtak, a víz máris bent van.
Mivel a beázások miatt a belső burkolat (a kárpit) el lett távolítva, most jön a „szépítő műtét” része:
- a felületeket le kell csiszolni,
- új hőszigetelő réteget felrakni,
- és el lehet kezdeni agyalni, milyen belső burkolat illik majd a hajó hangulatához – fa, műbőr, szövet, modern vagy klasszikus?
Emellett ne feledkezzünk meg a tárolórekeszek mögötti részekről sem – ezek azok a zónák, amiket ritkán látni, de annál fontosabb, hogy védve legyenek, megfelelő festék által. És ha már festés, a fedélzet javítása is felkerül a listára – ott is érdemes minden repedést, kopást helyrehozni, mielőtt új réteg kerül rá.
Érdekesség, itthon is használják a gel coat szavakat, viszont az angol "flow coat"-ot az ördög tudja miért, de "top coat"-nak hívják. Mivel számomra az angol a hivatalos nyelv, ez okozott némi fejvakarást, miközben a festékáruházak kínálatát bújtam. Szerencsére egy cég nagyon segítőkész ügyvezetője (reklám következik: Novia kft) felvilágosított ezügyben, így már minden tiszta.
Minden nagy felújítás így kezdődik: nem a látványos részletekkel, hanem a víz elleni harccal.
Összefoglalva egy ősi dakota közmondással: ha a hajó száraz marad belül, onnantól minden más csak esztétika.
Egyelőre a felmérés, valamint az anyagok, eszközök beszerzése folyik.
Az eddig beszerzett anyagok:
POLYCOR TOPCOAT QUICKMIX 5kg, hozzá Katalizátor 0.2 liter
1 l aceton
Üvegszál tömítő/javító 750 ml GFN
Gelcoat fehér edzővel 0,5 kg GFN
Üvegszál javító készlet 375 ml GFN
Sikaflex 291i tömítő fehér 300 ml LIN 2db
Gépek:
DEWALT DWE6423-QS excenter csiszoló
DREMEL 8220 multitool
BOSCH multifunkcionális gép
Lyukfúró készlet, fa és fémvágó, valamint csiszoló fejek a Dremelhez és a Boschhoz
A hajóhoz cuccok:
VÍZPUMPA ROTOR VOLVO PENTA AQD2B/MD1B/MD2B/MD3B (csak a biztonság kedvéért)
Kötél DB PE fekete 14 mm CPL 25m (4 db kikötő kötél készítéshez)
Parti áramforrás kábel
Áramforrás kábel csatlakozó a hajótestre
Fi relé, kismegszakító
VEVOR osztott töltésű relékészlet, automatikus kettős akkumulátor-leválasztó a két akksi töltéséhez.
Ezek mellett egyik kedvenc kikötőmesterünk készített nekem egy lelépő lépcsőt a móló és a hajó közé, így nem kell akrobatikázva megoldani a hajóra szállást.
Ó, és megtaláltam a fő áramkapcsolót! (naaaaagy vigyor)
Három dolog van, a mely csodálatos nékem,
Sőt négy, a mit nem ismerek:
A sasnak útja az égben;
A kígyónak útja a kősziklán;
A hajónak útja a tenger közepette;
És a férfiúnak útja a leánnyal.
Hihetetlen, hogy mire képes egy ember, ha nagyon el akar érni valami jó és hasznos célt!
A csodás gaffos kutter vitorlázatú jacht újjáéledésének története így kezdődött: „Amikor először találkoztam a TALLY HO-val, már évtizedek óta egy eldugott helyen állt Oregonban. Ha nem mentem meg, lebontásra ítélték volna. Ez a rozoga hajótest egykor (115 évvel ezelőtt) remek jacht volt. A híres művész, Albert Strange tervezte, az Egyesült Királyság egyik legtekintélyesebb hajógyárában építették 1910-ben. 1927-ben egy lord tulajdonában volt, amikor megnyerte a rangos Fastnet Race-t. Amikor először meglátogattam a hajót Oregonban, a hajótest már szinte szétesett, de a TALLY HO gyönyörű vonalai még mindig jól láthatóak voltak. A projekt nagysága megrémített, mégis úgy döntöttem, megpróbálom megmenteni ezt a csodás történelmi hajót. Teherautóval 550 mérföldre lévő Olympic-félszigetre szállítottam, és nekiálltam a munkának!”
Körülbelül 230 videón keresztül követhetjük a hajó újjá éledését, az alábbiban egy tömör összefoglaló a 7 éves munkáról:
