The beat goes on

Na nem csak az, a javítgatás úgyszintén.

Újabb két ablak lett kiszerelve, polírozva, új tömítéssel visszaszerelve.

Aztán a korábban említett szellőző project, amelynek kivitelezése akkor elhalasztódott, most végre elkészült.

Közben egyszer elslattyogtam a közeli strand etetőhely sorára és bekebeleztem egy isteni hekket.
Aztán gondoltam, hogy ezt én is el tudom készíteni.
Semmi flanc, só, frissen őrölt bors, olaj.
(Na jó, az igazság az, hogy paprikám ugyan van, de lisztem nincs a hajón...)

A 110Ah-s házi akksi mellé került egy 56Ah-s, megtámogatandó azt.

Úgy döntöttem, sort kerítek a beszállást segítő tető átnézésére. Találtam alatta egy tollat, valamint egy ősöreg öngyújtót, valamint némi port.
Fontosabb, hogy a kompasz megvilágító vezetéke is ott árválkodik, a mélységmérő (halradar) vezetékei mellett.
Ennek bekötése a jövőben megejtődik...
Csiszolás, portalanítás, acetonos letakarítás után kapott a perem és a csavarok egy adag Sikaflexet és ment vissza a helyére.

A fenékszivattyú elé beszereltem egy visszacsapó szelepet, mert csak.
Nagynyomású mosóval letakarítottam a motor előtti részről az évszázados lerakódásoktat és tisztára törölgettem.
Egy szaggal kevesebb.

Ó, és a kis segítőim.
Esténként talán egy-két árvaszúnyog látogat meg laptopozás közben, mint kiderült, a szorgos népem gondoskodik erről.
Minden elképzelhető helyre hálót feszítenek, vigyázok rájuk, ahogy tudok.
Azért azon meglepődtem, hogy reggel 8-kor kinyitom a tetőablakot, 10-kor már ott feszül egy háló közte és az árbóc között.
Itt az orrkilépő környékén már régebbi az építmény, benne az áldozatokkal.

És akkor, ha már ezzel nyitottam: