Final countdown

Csak ideiglenesen final, nem betojni!
Tavasszal jövünk!

Meglehetősen hirtelen és eléggé erőszakosan ránk zúdult a tél. A tegnapi havazást egy komolyabb követte és bár nem ez sem igazán sok, a napközben is -2°C miatt megmaradt.
A kikötőben is látszott a hajókon és a takaróponyvákon.

A Vándorhoz vezető stégen még szűz hó fogadott, ropogott minden lépésnél.
Úgy tűnik, ma én leszek az első, aki hajóra száll.

A horgony és kilépő:

Bedurrantottam a kályhát és nekivetkőztem.
A mai feladat, téliesíteni a hajót.
Ez viszonylag egyszerű: a külső vízkört lezárni, hogy ne jusson be kívülről semmi, valamint leengedni a belső részekről a vizet.
A belső kör fagyállóval van feltöltve, azzal nincs gond.
Emellett az akksik egyelőre rajta maradnak a töltőn, amíg lesz áramellátás, utána ki kell szerelni mindkettőt és meleg helyen tárolni tavaszig.

Ahhoz, hogy a motortérbe jussak, azt a kis nyílást kell igénybe venni, a hajó jobb oldali "koporsó" ágy/alagútban.

Az előtérben látható vékonyabb fekete gumicső a vízbevezető, a hajócsavar tengelye előtt kell megoldani a bilincset és lehúzni:

Persze előtte a bevezetésnél el kell zárni a csapot, vagyis azt a kék bizbaszt, ami alig látszik:

Ezenkívül javallott a hőcserélőből (az a zöld henger a motor oldalán) a kipufogóba vezető gumicsövet is eltávolítani, bár elvileg a legalsó pont az előzőleg lehúzott gumicsőnél van, a víznek ott illene távoznia.

Ha már itt voltam, körbenéztem kicsit.
Itt láthatók a kormányt vezérlő kábelek. Valamint az, hogy a kormányoszlopot rögzítő csavaroknál csöpög be a víz, ergo tavasszal ezt is le kell tömítenem.

A motortér, hátulról...

Hoppá, annak a gumicsőnek a légszűrő házban a helye, legalábbis ha nem szeretnénk azt, hogy nyáron kellemetlen olajszag lengje körül a teret...

Alig hogy nekiláttam a bilincs leszerelésének, a racsnis kulcs kiugrott a kezemből és sutty be a hajó legmélyebb részébe, a fenékvíz alá!
Egyperces munka, ugye?

Kitolattam mint a rák, zsinegre kötöttem a korábban ki tudja miért magammal hozott heggesztő mágnest (hát ezért - súgta egy ördögi hang) és kipecáztam a kulcsot.
Itt látható, hogy zsineget is kötöttem rá, nem szöksz meg még egyszer alapon.

Aztán kitolattam megint, mert kiderült, hogy azon a nyíláson nem fér be a vállam, el kellett távolítanom a fedő falemezt az alagútból.
Így már elértem a bilincset, de csak azért, hogy rájöjjek, a racsnis kulccsal nem tudom meglazítani a csavart.
Tehát kitolattam megint, hogy hozzak villáskulcsot (ezt is rákötöttem a zsinegre).
Na most már flottul ment minden, leengedtem a vizet a hajófenékre, holnap ki fogom onnan szivattyúzni.

Még rádugtam az akksikra a töltőt, aztán érzékeny búcsút vettem a hajótól.
Kifelé ballagva vadkacsák állták el az utam, és bár mondogattam, hogy semmi baj, leugrottak a vízre, amikor úgy 5-6 méterre lehettem tőlük.
Hm... lehet, hogy korábban nem is a sirályok bombázták tele a stéget?

Elvileg holnap berakják minden a vízen telelő hajóhoz a búvárszivattyúkat, amelyek fúvókákon keresztül áramoltatják a vizet a hajó körül, megakadályozandó a jégképződést.
Fogjuk látni - ahogy anyósom mondaná.
De addig: zene!

Villany végső szerelés

Avagy: felkerült az i-re a pont.

Éjszaka havazott, kicsit.
A hajókon nem nagyon látszott, de a fedélzeten nem olvadt el, kissé csúszott, kapaszkodni kellett amiben csak lehetett.

Bejutva magamra zártam az "ajtót", aztán begyújtottam a kályhába, vagyis bekapcsoltam a fűtőtestet, mert kint a szél süvöltözött és kasztanyettázott.
(hogy utóbbit hogyan.... ne firtassuk)

Jöhet a töltésvezérlő beszerelése.
Először is összeraktam fejben a dolgokat, amit aztán kivetítettem, íme:

A vezérlőből indul két kábel a két akkumulátor (indító és házi, ugye) pozitív pólusaira, persze combos biztosítékokon keresztül. Az akkumulátorokat a két ceruzaelem jelzi.
A két negatív pólust egy kábel köti össze, mivel műanyag a hajótest és így nem használhatjuk "test"-ként. A vezérlő ledhez szükséges vékony fekete vezeték is az egyik akksi negatív csatlakozójához kapcsolódik majd.

Egyelőre a dobozban maradt a többi kellék, mint pl. a két piros vezeték a biztosítékoktól az akksikig. Emellett kábel közösítők, rögzítők, csavarok, sőt még két akksi saru is lapult a dobozban.

Indulhatott a szerelés.
Első lépésként a rövid piros vezetékeket kötöttem be a biztosíték dobozokba. A rövid vezeték azt a célt szolgálja, hogy a biztosítékok lehetőleg közel legyenek az akksikhoz.
A fémlapok maguk a biztosítékok, 140 amper bírja csak átégetni ezeket.

Majd a hosszabb vezetékek is csatlakoztak a rövidekhez.

Végül rájuk csattintottam a fedelet, ez a rész készen lett.

A töltésvezérlő (akkumulátor leválasztó) alja, szépen írva vagyon az, hogy hova kell kötni az indító akkumulátor és a "másik" akkumulátor pozitív vezetékeit.
A doboz talpát már rögzítettem a panelhez, a vezetékek bekötése után helyére került a vezérlő.

Az egyik akkumulátor (a házi) a panel alatt.
Jó szeműek észrevehetik, hogy a panel aljából le kellett vágnom, mivel az akkumulátor tároló fedelét nem tudtam felnyitni, annyira pontosan méretezték azt.
Itt még bekötés előtti állapotban vagyunk.

A kábelek a helyükön (és a fűrészpor is, hoznom kell egy porszívót...)

Kezdődhet a tesztelés.
Első lépésként megmértem azt, hogy mennyi szufla lakozik a két akksiban.
Ez az indítómotorhoz tartozó:

Ez pedig a "house", vagyis a hajó elektromos berendezéseit ellátó akksi pillanatnyi állapota:

Nosza, teszteljük a rendszert, jöhet a töltő, amelyet a kapcsolási rajz szerint a "house" akksira kell kötni.
14.4V-ról indult és beállt itt:

Közben az indító akksi is kapja a töltést:

Itt pedig a led jelzi azt, hogy dolgozik a vezérlő, hallelujja!

Így hagytam mindent, holnapra meglátjuk azt, hogy mit sikerült összehozni, elvileg mindkét akksinak töltöttnek kell lennie, meglátjuk... (Mondta a vak is, aztán belegyalogolt a meszesgödörbe.)


Zene!

Még mindig villanyszerelés

Ma is csöpörgött reggel.



Élveztem a csendet...

Persze nem zavart, mert úgyis benti munkákkal akartam foglalkozni. A tegnapi kellemetlen hideg miatt beszereztem egy kis 1000/1500W-os hősugárzót és bevetettem.
Tűrhető időt varázsolt a szalonban, mellé a felerősödő szél keltette hullámok ringattak...
De nem volt idő elrévedezni, rohamléptekkel közeleg a tél, estére már havat prognosztizáltak. A tervezett fedélzet javításokat, belső festést, burkolást így is fel kellett adnom most, tavaszra tettem át ezeket a munkákat.

Munka!
Először a panelen végeztem el a bekötéseket, persze rá kellett jönnöm, hogy a fiókban talált kis bizbaszok nem közösítő cuccok voltak, de egye fene, egyelőre megteszik, majd helyettesítem őket, ha lesz időm eljutni valami villanyos boltba.
A FI relé és a kismegszakító becuppantak a helyükre, a vezetékelés könnyű volt, minden kapcson jelölték a mit és hova dolgokat.
A konnektor (ebbe főleg a töltő fog majd belekapaszkodni) felszerelése is egyszerű volt, a töltésvezérlőt pedig holnapra hagytam, az egymagában is nagy falat lesz.
Ilyen lett a panel, a töltő nélkül egyelőre.

Ezután fel kellett szerelni ezt a panelt a starboard oldali "koporsóágy" oldalfalára.
Ez az alagútszerű rész, amely ágyként is funkcionálhat, amúgy is amolyan szükségágynak tűnik, méretre készült matracai is vannak, mert egy ugyanilyen található a konyharész mögött, a port oldalon.
Ezeken végigkúszva érhető el a hajó fara (szaknyelven tat), és a gépház jobb oldali (starboard, mint tudjuk) része.
Már korábban ki is vettem innen a matracot, pakolóhelyek lesznek ezek, úgy gondolom, hogy le is zárom a "bejáratukat" valami panellel.

Előfúrtam a lapban a csavarok számára a lyukakat, gondoltam ez elég lesz, a hajótestbe majd belekap a facsavar.
Ahha!
Mint tudjuk, az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek, hát ez nem volt egy nagy dolog, de mondhatjuk: az ördög mégis belefingott a nullás lisztbe.
Mert ugye az alagút fala nem teljesen fa... hanem az is laminált felületű, nyilvánvaló: vízzárónak kell lennie.
Ezért aztán a csavar meg sem tudta karcolni, hiába pörgette a fúrógép.
Ki a csavarfejet a tokmányból, be egy 2-es fúrót, neszeazanyád!
Innen már könnyen ment volna minden, ha van segítőm, aki tartja a táblát addig, amíg belefúrok a falba a csavarhelyek lyukain keresztül.
De nem volt.
Így aztán magad uram, ha Olgád nincsen alapon feltámasztottam a panelt, majd M3 szalagcsíkokkal a falhoz rögzítettem. A fúrás, csavarozás innen már simán ment.

Már csak a külső konnektorból érkező fővezeték bekötése volt hátra, a fázis és a nulla mentek a Fi relébe, a föld az elosztó sínbe (ami ugye nem sín még).
A FI reléből a fázis ment tovább a kismegszakítóba, onnan pedig megint csak egy elosztó sínre (ami ugye nem sín még).
Szerencsére csak egy fogyasztónk van, a fűtőtest (és az akksitöltő, ha szükséges), így a jelenlegi megoldás, jelentem, üzemképes!

Helyére került a parti tápkébel csatlakozó.

Ki is próbáltam a rendszert, először a FI relé teszt gombjával, majd a kismegszakítóval, végül amikor minden rendben lévőnek tűnt, bedugtam egy elosztót a konnektorba és abba a kis fűtő vackot.
Működött!
Nem égett le semmi!
Azannya!



Ennek örömére: zene!
Vagyis inkább: MOZI!

Villanyszerelés 2.

Ez már tényleg az!

A reggel kezdődött ködös szitálás lassan átváltott csendes esőre, persze nem zavart, mert úgyis benti munkára készültem.

Az első lépés az oldalfalra rögzítendő panel benépesítése volt.
Egyelőre ezek a cuccok kerülnek majd rá.

A FI relébe fut majd be a parti áram, onnan tovább megy egy kismegszakítóba, azután elágazik öt konnektorba (egy lesz a panelen az akkumulátortöltő számára, kettő a konyharészen és kettőt tervezek az orrkabonba).
A töltő a fekete dobozban található intelligens vezérlőn keresztül felváltva tölti majd az indító, illetve a munka akksikat, mindig attól függően, hogy melyiknek alacsonyabb a feszültsége (12.5V alá nem hagyja egyiket sem esni).
A "munka akksi" egyébként az angolban vagy "service/domestic", vagy leggyakrabban "house" akkumulátorként jelenik meg hajókon, akár több is lehet belőlük komoly telepet alkotva.
Gyakorlatilag ezek látják el a hajó összes elektromos berendezését az árbocfénytől kezdve a műszereken, hűtőn/fagyasztón és mondjuk a tv-n át a hajszárítóig.
Az elkülönített akkumulátor az indító, ennek más feladata nincs, minthogy bármikor indítható legyen általa a hajó motorja.

Az eső kedett alábbhagyni, így nekiláttam kifúrni a parti áram csatlakozójának a helyét.
Nem volt egyszerű mutatvány, mivel épp nem ment bele a lyukfúró szára a fúrógépembe, de pár közdarabbal megoldottam.

Alakul...

Itt látható a lik!

Sőt az is, hogy rendesen méretezték az üveggyantát, legalább egy centis csak annak a vastagsága...

Ezután kifúrtam a rögzítőcsavarok helyeit, majd Sikaflex-et nyomtam a lyukakba és az aljzat köré is felvittem a tömítőanyagból, biztos ami biztos alapon, mert azért volt hozzá gumi tömítés is.

Felszerelve, kinyitva az aljzat.
A vezetékeket már korábban bekötöttem, ügyelve arra, hogy a fázis (Live), nulla (Neutral) és a védőföld (Protective Earth) színhelyes legyen.
Ehhez még a munka elején megnéztem fázisceruzával a parti áram kábelének kivezetéseit.
Az aljzaton így szemből a jobb oldali láb a fázis, a bal a nulla és az alsó, a megvastagított a föld.
Utóbbi hosszabb is, így biztosítva azt, hogy be-, illetve szétcsatlakozáskor földelt legyen a rendszer.

Lecsukás után az aljzat fedelét el kell fordítani, így vízmentes zárást biztosít.
Hallelujja!

Holnap a panel bekötése jön, ha Isten, a párt és a nőtanács is úgy akarja!
De addig, zene!

Kormányunk

Na nem az...

Bár, ami igaz, az igaz: ez sem tudott kormányozni.
Mint kiderült, több gond is volt.
Az első, hogy a csavar, amelynek a kormánymű tengelyére kellett volna rögzítenie a kormánykereket, nem rögzítette oda.
A másik, hogy a retesznek, amelynek össze kellett volna kapcsolni a kormánymű tengelyét a kormánykerékkel, csak a hűlt helyét találtam.
Így aztán csak a surlódásból adódó szorítóerő tartotta a kormánykereket a tengelyen, de az nem mindig volt elég.
Főleg úgy nem, hogy a forgatástól jócskán lecsúszott a tengelyről a kormánykerék!

Lássuk a részleteket!

A hajó felé ballagve feltűnt, hogy a sirályok bombavetési gyakorlatot tartottak a móló felett:

Na de, munka van!
Itt a retesz fészke a kormánykeréken, valamint a felfogató csavar.
Jól látszik, hogy a csavar ugyan be van tekerve a tengelybe, de egyáltalán nem rögzíti hozzá a kormánykereket.

Itt pedig a tengelyen található reteszfészek látszik: üres.

Először is kivettem a tengely csavart.

Jól látható, hogy nem rögzített ebben a formában semmit a kisebb átmérője okán, egyszerűen csak be volt tekerve a tengelybe.

A retesz.
A fészek tényleg üres volt, biztosan a nyuszi vitte el a kis vackot, mert onnan kiesni nem tudott.
Az is látszik, hogy a vásárolt retesz nagyobb egy számmal (nem volt más az üzletben, sőt egész Veszprémben).

Beleköszörültem.
Így már ott csücsül a tengelyben kiképzett helyén.

Szerencsére találtam a csavaros fíókban megfelelő méretű alátétet, így már a csavar is rászorítja a tengelyre a kormánykereket.

A retesz pedig a helyén, mostantól biztosan együtt forog a kormánykerékkel a tengely, azzal együtt pedig mozdul a kormánylapát!

Ennek örömére tekeregtem kicsit kint a vízen, igazi őszi nap volt.

A végén orral álltam be, mert hamarosan téliesítik a kikötőt, jelesül a vízen tárolt hajók kapnak egy-egy fúvókát.
Azokon keresztül búvárszivattyúk tolják a vizet a hajók orrától a két oldaluk mentén, így aztán a leghidegebb időben sem képződik jég a közelben.

Most pedig: zene!