Éjszaka havazott, kicsit. A hajókon nem nagyon látszott, de a fedélzeten nem olvadt el, kissé csúszott, kapaszkodni kellett amiben csak lehetett.
Bejutva magamra zártam az "ajtót", aztán begyújtottam a kályhába, vagyis bekapcsoltam a fűtőtestet, mert kint a szél süvöltözött és kasztanyettázott.
(hogy utóbbit hogyan.... ne firtassuk)
Jöhet a töltésvezérlő beszerelése. Először is összeraktam fejben a dolgokat, amit aztán kivetítettem, íme:
A vezérlőből indul két kábel a két akkumulátor (indító és házi, ugye) pozitív pólusaira, persze combos biztosítékokon keresztül. Az akkumulátorokat a két ceruzaelem jelzi.
A két negatív pólust egy kábel köti össze, mivel műanyag a hajótest és így nem használhatjuk "test"-ként. A vezérlő ledhez szükséges vékony fekete vezeték is az egyik akksi negatív csatlakozójához kapcsolódik majd.
Egyelőre a dobozban maradt a többi kellék, mint pl. a két piros vezeték a biztosítékoktól az akksikig. Emellett kábel közösítők, rögzítők, csavarok, sőt még két akksi saru is lapult a dobozban.
Indulhatott a szerelés.
Első lépésként a rövid piros vezetékeket kötöttem be a biztosíték dobozokba. A rövid vezeték azt a célt szolgálja, hogy a biztosítékok lehetőleg közel legyenek az akksikhoz.
A fémlapok maguk a biztosítékok, 140 amper bírja csak átégetni ezeket.
Majd a hosszabb vezetékek is csatlakoztak a rövidekhez.
Végül rájuk csattintottam a fedelet, ez a rész készen lett.
A töltésvezérlő (akkumulátor leválasztó) alja, szépen írva vagyon az, hogy hova kell kötni az indító akkumulátor és a "másik" akkumulátor pozitív vezetékeit.
A doboz talpát már rögzítettem a panelhez, a vezetékek bekötése után helyére került a vezérlő.
Az egyik akkumulátor (a házi) a panel alatt.
Jó szeműek észrevehetik, hogy a panel aljából le kellett vágnom, mivel az akkumulátor tároló fedelét nem tudtam felnyitni, annyira pontosan méretezték azt.
Itt még bekötés előtti állapotban vagyunk.
A kábelek a helyükön (és a fűrészpor is, hoznom kell egy porszívót...)
Kezdődhet a tesztelés.
Első lépésként megmértem azt, hogy mennyi szufla lakozik a két akksiban.
Ez az indítómotorhoz tartozó:
Ez pedig a "house", vagyis a hajó elektromos berendezéseit ellátó akksi pillanatnyi állapota:
Nosza, teszteljük a rendszert, jöhet a töltő, amelyet a kapcsolási rajz szerint a "house" akksira kell kötni.
14.4V-ról indult és beállt itt:
Közben az indító akksi is kapja a töltést:
Itt pedig a led jelzi azt, hogy dolgozik a vezérlő, hallelujja!
Így hagytam mindent, holnapra meglátjuk azt, hogy mit sikerült összehozni, elvileg mindkét akksinak töltöttnek kell lennie, meglátjuk...
(Mondta a vak is, aztán belegyalogolt a meszesgödörbe.)
Persze nem zavart, mert úgyis benti munkákkal akartam foglalkozni. A tegnapi kellemetlen hideg miatt beszereztem egy kis 1000/1500W-os hősugárzót és bevetettem.
Tűrhető időt varázsolt a szalonban, mellé a felerősödő szél keltette hullámok ringattak...
De nem volt idő elrévedezni, rohamléptekkel közeleg a tél, estére már havat prognosztizáltak. A tervezett fedélzet javításokat, belső festést, burkolást így is fel kellett adnom most, tavaszra tettem át ezeket a munkákat.
Munka!
Először a panelen végeztem el a bekötéseket, persze rá kellett jönnöm, hogy a fiókban talált kis bizbaszok nem közösítő cuccok voltak, de egye fene, egyelőre megteszik, majd helyettesítem őket, ha lesz időm eljutni valami villanyos boltba.
A FI relé és a kismegszakító becuppantak a helyükre, a vezetékelés könnyű volt, minden kapcson jelölték a mit és hova dolgokat.
A konnektor (ebbe főleg a töltő fog majd belekapaszkodni) felszerelése is egyszerű volt, a töltésvezérlőt pedig holnapra hagytam, az egymagában is nagy falat lesz.
Ilyen lett a panel, a töltő nélkül egyelőre.
Ezután fel kellett szerelni ezt a panelt a starboard oldali "koporsóágy" oldalfalára.
Ez az alagútszerű rész, amely ágyként is funkcionálhat, amúgy is amolyan szükségágynak tűnik, méretre készült matracai is vannak, mert egy ugyanilyen található a konyharész mögött, a port oldalon.
Ezeken végigkúszva érhető el a hajó fara (szaknyelven tat), és a gépház jobb oldali (starboard, mint tudjuk) része. Már korábban ki is vettem innen a matracot, pakolóhelyek lesznek ezek, úgy gondolom, hogy le is zárom a "bejáratukat" valami panellel.
Előfúrtam a lapban a csavarok számára a lyukakat, gondoltam ez elég lesz, a hajótestbe majd belekap a facsavar.
Ahha!
Mint tudjuk, az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek, hát ez nem volt egy nagy dolog, de mondhatjuk: az ördög mégis belefingott a nullás lisztbe.
Mert ugye az alagút fala nem teljesen fa... hanem az is laminált felületű, nyilvánvaló: vízzárónak kell lennie.
Ezért aztán a csavar meg sem tudta karcolni, hiába pörgette a fúrógép.
Ki a csavarfejet a tokmányból, be egy 2-es fúrót, neszeazanyád!
Innen már könnyen ment volna minden, ha van segítőm, aki tartja a táblát addig, amíg belefúrok a falba a csavarhelyek lyukain keresztül.
De nem volt.
Így aztán magad uram, ha Olgád nincsen alapon feltámasztottam a panelt, majd M3 szalagcsíkokkal a falhoz rögzítettem. A fúrás, csavarozás innen már simán ment.
Már csak a külső konnektorból érkező fővezeték bekötése volt hátra, a fázis és a nulla mentek a Fi relébe, a föld az elosztó sínbe (ami ugye nem sín még).
A FI reléből a fázis ment tovább a kismegszakítóba, onnan pedig megint csak egy elosztó sínre (ami ugye nem sín még).
Szerencsére csak egy fogyasztónk van, a fűtőtest (és az akksitöltő, ha szükséges), így a jelenlegi megoldás, jelentem, üzemképes!
Helyére került a parti tápkébel csatlakozó.
Ki is próbáltam a rendszert, először a FI relé teszt gombjával, majd a kismegszakítóval, végül amikor minden rendben lévőnek tűnt, bedugtam egy elosztót a konnektorba és abba a kis fűtő vackot.
Működött!
Nem égett le semmi!
Azannya!
A reggel kezdődött ködös szitálás lassan átváltott csendes esőre, persze nem zavart, mert úgyis benti munkára készültem.
Az első lépés az oldalfalra rögzítendő panel benépesítése volt.
Egyelőre ezek a cuccok kerülnek majd rá.
A FI relébe fut majd be a parti áram, onnan tovább megy egy kismegszakítóba, azután elágazik öt konnektorba (egy lesz a panelen az akkumulátortöltő számára, kettő a konyharészen és kettőt tervezek az orrkabonba). A töltő a fekete dobozban található intelligens vezérlőn keresztül felváltva tölti majd az indító, illetve a munka akksikat, mindig attól függően, hogy melyiknek alacsonyabb a feszültsége (12.5V alá nem hagyja egyiket sem esni).
A "munka akksi" egyébként az angolban vagy "service/domestic", vagy leggyakrabban "house" akkumulátorként jelenik meg hajókon, akár több is lehet belőlük komoly telepet alkotva. Gyakorlatilag ezek látják el a hajó összes elektromos berendezését az árbocfénytől kezdve a műszereken, hűtőn/fagyasztón és mondjuk a tv-n át a hajszárítóig.
Az elkülönített akkumulátor az indító, ennek más feladata nincs, minthogy bármikor indítható legyen általa a hajó motorja.
Az eső kedett alábbhagyni, így nekiláttam kifúrni a parti áram csatlakozójának a helyét.
Nem volt egyszerű mutatvány, mivel épp nem ment bele a lyukfúró szára a fúrógépembe, de pár közdarabbal megoldottam.
Alakul...
Itt látható a lik!
Sőt az is, hogy rendesen méretezték az üveggyantát, legalább egy centis csak annak a vastagsága...
Ezután kifúrtam a rögzítőcsavarok helyeit, majd Sikaflex-et nyomtam a lyukakba és az aljzat köré is felvittem a tömítőanyagból, biztos ami biztos alapon, mert azért volt hozzá gumi tömítés is.
Felszerelve, kinyitva az aljzat.
A vezetékeket már korábban bekötöttem, ügyelve arra, hogy a fázis (Live), nulla (Neutral) és a védőföld (Protective Earth) színhelyes legyen. Ehhez még a munka elején megnéztem fázisceruzával a parti áram kábelének kivezetéseit. Az aljzaton így szemből a jobb oldali láb a fázis, a bal a nulla és az alsó, a megvastagított a föld.
Utóbbi hosszabb is, így biztosítva azt, hogy be-, illetve szétcsatlakozáskor földelt legyen a rendszer.
Lecsukás után az aljzat fedelét el kell fordítani, így vízmentes zárást biztosít.
Hallelujja!
Holnap a panel bekötése jön, ha Isten, a párt és a nőtanács is úgy akarja!
De addig, zene!
Bár, ami igaz, az igaz: ez sem tudott kormányozni.
Mint kiderült, több gond is volt.
Az első, hogy a csavar, amelynek a kormánymű tengelyére kellett volna rögzítenie a kormánykereket, nem rögzítette oda.
A másik, hogy a retesznek, amelynek össze kellett volna kapcsolni a kormánymű tengelyét a kormánykerékkel, csak a hűlt helyét találtam.
Így aztán csak a surlódásból adódó szorítóerő tartotta a kormánykereket a tengelyen, de az nem mindig volt elég. Főleg úgy nem, hogy a forgatástól jócskán lecsúszott a tengelyről a kormánykerék!
Lássuk a részleteket!
A hajó felé ballagve feltűnt, hogy a sirályok bombavetési gyakorlatot tartottak a móló felett:
Na de, munka van!
Itt a retesz fészke a kormánykeréken, valamint a felfogató csavar.
Jól látszik, hogy a csavar ugyan be van tekerve a tengelybe, de egyáltalán nem rögzíti hozzá a kormánykereket.
Itt pedig a tengelyen található reteszfészek látszik: üres.
Először is kivettem a tengely csavart.
Jól látható, hogy nem rögzített ebben a formában semmit a kisebb átmérője okán, egyszerűen csak be volt tekerve a tengelybe.
A retesz.
A fészek tényleg üres volt, biztosan a nyuszi vitte el a kis vackot, mert onnan kiesni nem tudott.
Az is látszik, hogy a vásárolt retesz nagyobb egy számmal (nem volt más az üzletben, sőt egész Veszprémben).
Beleköszörültem.
Így már ott csücsül a tengelyben kiképzett helyén.
Szerencsére találtam a csavaros fíókban megfelelő méretű alátétet, így már a csavar is rászorítja a tengelyre a kormánykereket.
A retesz pedig a helyén, mostantól biztosan együtt forog a kormánykerékkel a tengely, azzal együtt pedig mozdul a kormánylapát!
Ennek örömére tekeregtem kicsit kint a vízen, igazi őszi nap volt.
A végén orral álltam be, mert hamarosan téliesítik a kikötőt, jelesül a vízen tárolt hajók kapnak egy-egy fúvókát. Azokon keresztül búvárszivattyúk tolják a vizet a hajók orrától a két oldaluk mentén, így aztán a leghidegebb időben sem képződik jég a közelben.
... lett volna, ha a technika ördöge nem bújik ki az ágyából, hanem alszik szépen.
De kibújt, a fene egye meg, így aztán a nagy likfúró, az 57 milliméteres szára épp nem megy be a fúró tokmányába, pedig ezzel kellett volna kezdeni a munkát.
Sebaj, akkor - ha már úgyis megvan minden szükséges papír és felszerelés -, kihajózunk!
Persze előtte gépház ellenőrzés.
A hajóban egy Volvo Penta MD-11 D kéthengeres dízelmotor szolgáltatja az előre (valamint hátra) haladáshoz szükséges kraftot, mind a 25 lóerejével.
Nem is rossz teljesítmény a kéthengeres dízeltől, amelyet kimondottan hajók meghajtására terveztek.
A motor...
(Felette, hátul az a kör alakú izé a kormánymű része, a szürke csövek a cockpitből vezetik el a nedvességet, ha netalán becsapna egy-egy hullám, vagy nyakunkba szakad az esős évszak.)
Ez pedig a firnyákos kipufogó rendszer egy része.
Azért firnyákos, mert a külső hűtökör vize is ezen keresztül hagyja el a hajót, miután megtette a dolgát.
Ezt közvetlenül a hajót körülvevő óceánból, tengerből, tóból, szívja be, a hőcserélőben átveszi a melegséget a belső hűtő kör folyadékától, majd a kipufogón keresztül távozik.
Arra kell nagyon ügyelni, hogy a víz ne jusson be a motorba, ezért a bonyolult formájú szürke bigyó.
Olajszint, belső kör hűtővízszintje rendben, indító akksi feltöltve, mi baj lehet?
Még ellenőriztem a külső fényeket, nem mintha szükség lenne rájuk, de még erre sem volt időm.
Úgy tűnik, hogy minden rendben, minden világít.
Persze nem csak a visszajelzők szerint, ellenőriztem az összeset.
Indítsunk!
Utoljára kb. egy hónapja járt a motor, amikor a rövid utat megtette a daruzási ponttól ide, a kikötőhelyre.
A dízel, mivel hideg, eleinte kékesen füstöl, de ez abbamarad, amint bemelegszik. Jól látható a kipufogó nyíláson távozó hűtővíz is.
Lassan gurulunk ki a kikötőből. Egyrészt nem illik hullámot kelteni (pontosabban tilos), másrészt elég szűk a hely ahhoz, hogy nagy sebességnél manőverezzünk.
Minden jól ment, azonban kiderült, hogy a kormánykerék néha elfordul, de nem irányítja a hajót!
Szerencsére a próbakör után sikerült visszamanőverezni a "parkolóba", bár kissé megizzasztott az, hogy nem volt megbízható a kormány.
Az ok, már megvan, most jön a javítás, de addig zene!
Hát akkor, Váltóáram, Egyenáram, avagy AC/DC, "Édes" módra:
"Kérünk mindenkit arra, hogy amikor a gyerekek álmodoznak, akkor ne nevessük ki őket."
(Gál József mondta ezt a Székesfehérvárott tartott beszéde során, miután megkerülték a Földet Fa Nándorral a Szent Jupát fedélzetén.)
Az Adria-Yacht Kft szervezte kapitányi vizsgára jelentkeztem, az online tananyagok és a személyes konzultáció eredményeképp tegnap sikeres vizsgát tettem, így aztán már kihajózhatok a Vándorral a kikötőből, ha épp úgy gondolom, hogy alkalmas rá az idő.
(Gy.K.: ha lesz hozzá bátorságom.)
Egy nappal korábban utaztam Slavonski Brodba, a Száva bal partján elterülő városba (régi nevén Nagyrév), egy magával ragadó apartmant kibérelve.
Az út gyakorlatilag végig autópályán vitt, vasárnap lévén a forgalom elhanyagolható volt.
A szállás mindenben megfelelt, beszéljenek a képek:
Az online anyagok mellett volt egy egész napos fejtágító Budapesten, ahol nyomtatott anyagokat is kaptunk.
Még délután és hétfő reggel átnéztem ezeket, aztán irány a városi stadion, ott tartott a tolmácsunk egy bő másfél órás tájékoztatót.
Mivel ő tudta azt, hogy mi a folyása a vizsgáztatásnak a kapitányság részéről, arra fókuszált, hogy felkészítse az izguló úri közönséget arra, ami várható.
Ezután indult a csipet-csapat az első stációra, jelesül a gyakorlati vizsgára, ami hajóvezetésből, manőverezésből, kötélcsomók elkészítéséből állt.
A Száva tiszta volt és nyugodt, a délelőtti eső elszambázott keleti irányba, minden készen állt.
Két csapatra osztották a népeket, mivel egyszerre csak 8 ember lehetett a hajón, itt épp az első csapat végzett és kikötéshez készülődik:
Ezután jöttünk mi, itt látható a vágy titokzatos tárgya:
Annyit sem tudtunk mondani, hogy Donaudampfschifffahrtselektrizitätenhauptbetriebswerkbauunterbeamtengesellschaft, és már száguldottunk és felfelé, folyásiránnyal szemben:
Fölváltva tekergettük a kormánykereket, kissé harcolni kellett az áramlattal, de nem volt vészes a dolog. Aki nem a kabinban volt, az bőszen kötözte a hajós csomókat.
Vagy nem annyira bőszen, de a kapitányság dolgozója (mint később kiderült, ő is kapitány volt és a vizsgáztatók köztt is ott ült) segítségével, aki türelmesen magyarázta, mutatta, akár többször is.
Aztán elügettünk a kapitányságra, ahol lajstromba vettek minket és megkezdődött a vizsgáztató terem ajtaja előtti toporgás: 17-en voltunk és egyenként történt a behívás, hiszen egy tolmácsunk volt.
Aki kijött, elmondta a szívatós kérdéseket, mi pedig bőszen vizslattuk a falakon lógó térképeket, hajózási jeleket, hátha épp az lesz a kérdés.
Nem az volt.
Hárman ültek az asztalok mögött, mintegy körbevéve a delikvenst.
Szemben egy idősebb úriember a navigációval kapcsolatban tett fel kérdéseket, mint hogy mi az a meridián, tengeri mérföld hossz, kábel, különböző térképjelek, kardinális bóják, távolság levétele térképről, két irány levétele térképről a szélrózsa segítségével.
A másik vizsgáztató a motorokkal kapcsolatban tett fel kérdéseket, hűtési rendszerek, motortípusok, tankolás, olajozási rendszerek, stb. érdekelték, tömören, a lényegre térve kellett válaszolni.
A tolmács sokszor nem is fordított, értették azt a néhány kulcsszót, amit elvártak.
A harmadik kapitány a hajózási szabályokkal kapcsolatos kérdésekkel bombázott, úgymint előzés, biztonsági távolságok parttól, búvártól, milyen okmányok kellenek a hajózáshoz, melyik csatornát kell figyelni menet közben, hogyan kérünk segítséget rádión ill. mobil telefonon, hogyan hajózunk be kikötőbe, stb.
Könnyen ment minden, nem volt hiba, a kapott teszt-lapon bekarikázták azt, amit kérdeztek és + jelet raktak a helyes válaszokhoz.
Az egész nem tartott tovább, mint 7-8 perc, türelmesek voltak, látszott, hogy a tudásunk érdekli őket és nem akartak senkit belezavarni a válaszokba. Azért akadtak olyan fogós kérdések néhány embernél, amiket nem tárgyaltunk(pl. hogyan vesszük fel a kapcsolatot másik hajóval, ha elromlott a rádiónk)* de mindenki átment a vizsgán. Amikor végeztünk, leadtuk a vizsgalapokat és talán 10 percet sem kellett várni, már hozták is az igazolványokat.
Mert ugye lett egy belvízi jogosítványunk, amely Európa összes folyójára, tavára érvényes, valamint egy tengeri, B kategóriás igazolványunk, amellyel max. 12 tengeri mérföldig távolodhatunk el a parttól. Pluszban megkaptuk a rádiós vizsgát is.
Mire végeztünk, szépen besötétedett, a Száva parton az autó felé sétálva szépséges volt a naplemente:
A kapitányság közelében, az ajánlott kis étteremben (Uno) aztán újra összefutottam a csapat egy részével, én a peka nevű horvát ételt rendeltem (szintén ajánlás alapján) és nem bántam meg: zárt edényben bárányhusi és vegyeszöldségek, legalább 4-5 órán át összesütve/párolva... mennyei volt!
Aztán visszaautóztam az apartmanba, és csak akkor realizálódott bennem:
Skipper lettem.
Vagyis, jogom van a hajó vezetéséhez, mégha a tudásom, hogyis mondjam: a bányászbéka segge alatt leledzik, valahol.
Na de ami késik, az a MÁV.
Gyakorlással, tapasztalt tengeri/balatoni medvével kell majd elsajátítanom, de mostantól már csak rajtam áll, hogy mikor hagyom el a kikötőt...
Addig is, zene!
*Helyes válasz, amit vártak: mobilon felhívjuk a 112/195-öt és azok átadják az üzenetet a másik hajónak...
